Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

értené. Mi van ezen csodálkoznivaló? Ha másvalaki menyasszony, akkor rendben van, de ha ő mondja, akkor Ida sem hiszi el. Miért... miért ne lehetne menyasszony? Miért csak Lina meg Lenke? Nos, neki mindegy, akár hiszik, akár nem, mégis menyasszony; várni fogja, amíg visszajön, és meglátja az anyajegyét, és látni fogja, ahogy fújja a füstöt. Igen, holnap vesz is neki cigarettát, mit lehet tudni, hátha megérkezik? Mit lehet tudni? ... Szíve azt mondja, hogy rövidesen; lehet, hogy már holnap este kopogni fog az ablakon. Kopogni fog, és ő kinyitja, de akkor majd másképp beszél vele. Másképp... már tudja, nem kell tanácsokat adni. De az is lehet, hogy egy hét múlva jön. Talán még később... mindegy; ha haragudni is fog rá, nem fogja megbántani, nem, szívesen fogadja akkor is. Bármikor. Másnap délelőtt vizet hordott a folyóból Bullánénak, az állatorvos feleségének, akinél Fáni szolgált. Fáni pletykázni akart, ezért déltájban megkínálta rumos teával. Emma nyugodtan leült a fehér porcelán kályha mellé, és kavargatta a teát, közben Fáni szokása szerint beszélt, fecsegett. — Te persze nem tudsz semmiről, azt sem tudod, hogy Zilcerné Erzsije teherbe esett. Előre megmondtam, figyelmeztettem is Zilcernét, hogy vigyázzon rá, mert a katonák a nyáron úgy keringtek körülötte, mint a méhek a méhkas körül. Ki tudja, hány fullánktól dagad a hasa. — És gyereke lesz? — kérdezte Emma ártatlanul. — Mi az, hogy... lehet, hogy három is egyszerre. — Ez igazán szép lesz. — Szép? — ámult el Fáni, és gyanúsan megvillant a szeme. — Mi az, talán neked is lesz? — Nem lesz, mert forró vízben áztattam a lábamat. — Ügy?... — Igen, de többé nem teszem. Ha eljön, akkor megmondom neki, hogy én gyereket akarok. — Ki ha eljön? — kérdezte izgatottan Fáni. — A vőlegényem. És Fáni röhögve és hízva hallgatta végig Emma történe105