Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Ezek a civakodások végül veszekedésben robbantak ki. Ida egy este arról értesült, hogy Emma mindent elmondott Lángnénak. Emma ártatlanul el akarta mondani neki, hogyan vigasztalta őt Lángné, amikor Ida komolyan felállt és félbeszakította. — Kérlek, engem nem érdekel, hogy mit mondott a Lángné. Biztosan mulatott rajtad, és esküszöm, már én szégyellem magam helyetted, mert benned, Emma, nincsen semmi szégyenérzet, ha képes vagy ezt az ocsmány, piszkos dolgot mindenkinek elmondani. Te képes vagy tönkretenni saját magadat. És nem értelek, legalább annyi eszed lenne, hogy hallgatnál róla, ha már megtetted. A te érdekedben mondom, mert nekem már mindegy, én többé be nem teszem ide a lábamat. Apa úgyis ordít rám, hogy barátkozom veled. Emma megijedt. így még nem hallotta Idát beszélni. — De Ida — kérdezte —, csak nem gondolod komolyan? ... Miért mondod, hogy ocsmány, piszkos, hisz én ... én ... az ő menyasszonya vagyok. Ahogy kimondta: „menyasszony", megnyugodott. Érezte, hogy végre megtalálta a szót, amelyet álmatlan éjszakákon át keresett örömével, bánatával és mindazzal együtt, ami oly bizonytalanná tette helyzetét. Végre megvolt mások számára is a bizonyosság, mely pontosan fedte helyzetét. Ö már akkor érezte itt belül, mindjárt akkor reggel, de nem tudta megmondani, nem tudta, mint akinek nem jut eszébe valami fontos szó, de érzi, hogy él benne, mintha a nyelvén lenne. Idát oly tehetetlenség fogta el, hogy szólni se tudott, csak nézte felháborodással és később szánalommal. Szótlanul zátra be maga mögött az ajtót, keserűen felgyülemlett nyállal a szájában; rájött, hogy Emmán nem lehet többé segíteni. Megtébolyodott, örökre elveszett számára. Emma nem bánta, hogy Ida elhagyta. Annyira örült, hogy végre kimondta, hogy végre megmondta valakinek. Mit bánja ő, mit törődik vele, ha Ida nem érti. Ő nem tehet róla, megmondta világosan, és ha Ida igazi barátnője lenne, ha tiszta szívből jót kívánna neki, akkor bizony meg104