Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

miképpen történhetett, ám Emma arcára pillantva megfagyott benne a szó. Mégis érezte, hogy valamit tennie kell, de mit? Talán Zelmával kellene megbeszélni a dolgokat. Otthagyva Emmát, beszaladt Fodorékhoz. Emma újra egyedül maradt, nem csodálkozott, hogy Ida jött, és szó nélkül kiszaladt. Belülről már nyugodt volt, leszállt az ágyról, tiszta fehérneműt húzott ki a kredencfiókból, és inget váltott; éppen le akarta húzni az ágylepedőt, amikor Ida visszajött Zelmával. — Hagyd a lepedőt — mondta parancsolóan Zelma --, ma az ágyban maradsz. — Nem maradok — felelte Emma ugyanilyen hangon. Zelma meg Ida összenézett. — Mi a szándékod? — kérdezte Zelma. — Megvárom, amíg visszajön — felelte Emma nyugodtan. — De addig, addig, te szerencsétlen — tört ki Zelmából —, hát nem érted, hogy valami bajod' lehet, hát nem érted, hogy terhes is lehetsz, hát nem érted, hogy mi csak segíteni akarunk rajtad? — Én nem félek — szólt Emma visszautasítóan. — Ne bolondozz, Emma — avatkozott bele Ida. — Zelmával megbeszéltük, hogy pár napig minden reggel és este forró vízben fogod áztatni a lábadat, amíg biztosan nem tudjuk, hogy semmi bajod sincs. Emma kifogyott az érvekből és engedett. Harmadnap már térdig felgyűrt szoknyában ült a széken, és esténként áztatta a lábát. A lányok mellette álltak, és nyugodtan hallgatták ki-kitörő sikolyait. Amikor a víz hűlni hezdett, Emmában megindultak és élni kezdtek az események. Pontosan, anélkül, hogy egy szót is elfelejtett volna, újra és újra elmondta a történteket. A lányok ámulva és izgatottan hallgatták, Zelma néha egy-egy részletet megismételtetett vele. Két napig tartottak ezek a rejtélyes összejövetelek, amíg végül megbizonyosodtak, hogy a forró víz használt. 102