Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

ÉNEK A SZILICEI FENNSÍKON Messze, magasan járok, mégis közel a földhöz, amely lábam megkötözi, tűzhelyek melegével ölel körül. Nevetnek a patakok gyöngykövei. Az égnek lehet szép felhőruhája, én felöltözködni nem kívánkozom. Inkább sebezzék lent kövek a lábam, ott fönt nem akad, nincsen hű rokonom. Hideg csillagok, csábító közelség, csalóka fény az, s oly messze van, messze. Ti, kövek, bokrok, fű, fa, vas, víz, utak — szívem az embert csak itt lent keresse. Magamat is, lám, köztetek találom, itt fut össze minden emberi lábnyom. 53