Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

A KARCSA I A szélnek könnyű dolga van, a Kar esa partjain suhan, s a víz színére fodrot sző. De lám, már kopog az eső! Ilyen a szél itt e tájon. Barna homokban a lábnyom eltűnik, mi még tegnapi — s a szél a vándort neveti. II Ülj le, barátom, a Karcsa partján; és letelepszik melléd az Idő. Kíváncsi vagy, hogy a fűzfák alján miről beszélget a fű, ha nő ? Ne kérdezd: ki érti a harmatot — a fűszálak hegyén csak ő dalol. Te nézd csak a Karcsát, a két partot. Hol találkoznak? Ne kérdezd, hogy hol! III Az álmos víz fölött éber csillagok, a víz két ország közt várja a napot. S a határon, a vízben törpeharcsa pislog álmosan a két szomszéd partra. Virrad! A pirkadás aludni küldi a vigyázó csillagok milliárdnyi 54