Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

az árok három órán belül elkészüljön, megértette?! Korbácsot visznek magukkal, és tízpercenként sortűz a lejük felett, megértette? Végeztem! A rendőr tisztelgett, .feszesen sarkon fordult. A Császár az asztalhoz lépett, leszegett fejjel bemutatkozott. Az asztal mögött ülő hatalmasságra azonban sem a rang, sem a beosztás nem tett semmiféle hatást, fel sem kelt ültéből, a ferde tengelyű, vizenyős szürke szempár valahova a Császár háta mögé nézett bemutatkozás közbein, és Tivadar tudta, hogy a Császár elvesztette a játszmát. Tivadar inem lépett közelebb, nem mutatkozott be, a fal mellől hallgatta az elröppenő szófoszlányokat. — ... mégiscsak államérdek ... legalább két menetszázad ... a fronton szükség van munkaszolgálatosokra ... — dörmögte a Császár, és Tivadarnak nevetnie kellett: a Császár a zsidókért könyörög, a Császár az államgazdaság és a hadsereg szempontjából hasznosítható munkaerőket emleget, de a hangja egyre akadozóbb, egyre bizonytalanabb, egyre tompább, és Tivadar tudta: a Császár fél, a sakál meghátrál a hiéna elől. Dr. Radákovics Milán főhadnagy, a VIII. sz. munkaszolgálatos zászlóalj teljhatalmú pótkeretparancsnoka, a Császár, fél ettől a zavaros tekintetű, nyegle fiatalembertől, aki még ki sem ejtette azt a szót, hogy Gestapo, csak kurta, elutasító félszavakkal válaszolgat, és a Császár mégis fél, mert ebből a ferde tengelyű szempárból eszelős, kegyetlen téboly árad, és ebben a tébolyban sikolyok és halálhörgések remegnek, kivert fogak recsegnek, megkínzott testrészek vonaglanak, nyirkos börtönök lehelete sóhajt, vér és ürülék bűze terjeng. Az egészségtelen arcbőrű, csontos arc ördögi mosolyra torzult, a nyugtalanító, kamaszos fejhang befejezte a beszélgetést: — Megnyugtathatom, a zsidók így is a megfelelő helyre kerülnek. Az uraknak nem kell aggódniuk. Az urak kezdenek szentimentálissá válni. Az urak nem akarják megérteni, hogy a judeobolsevizmust maradéktalanul, gyökerestül ki kell irtani. Szerencsére vannak még nemzetvezetők, akik is273