Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

merik a rögvalóság követelményeit. A nemzetakarat érvényesülni fog. Egyetlen zsidót sem adok. Tivadar már a rögvalóság szóra az ajtó felé indult: most már pontosan tudta, miről van szó: Csatár főhadnagy úr kétséget kizáróan egyike az új nemzetvédőlknck, a nemzetakarat testvérharcos irányítóinak, aki a rögvalóság és a vérvalóság jövőtalaján állva harcol a fajhungarizmus-eszme győzelméért. Hol marad ettől a Császár dugába dőlt, nyálas antiszemitizmusa? Azt 'hitte, a Császár dühöngeni fog, bömbölésekre és vérmes szitkokra számított, de a Császár nem dühöngött. Szótlanul ült be a kocsiba, a fejét lehorgasztotta, nehezen lélegzett, és a keze nedves nyomokat hagyott az ülés bőrrel bevont támláján. Csak akkor szólalt meg, imikor a kocsi befordult a sátortábor kapuján. — Fiúúú, itt már hiába minden, itt már Szálasi dirigál — mondta, és mikor a kocsi megállt a parancsnoksági épület bejárata előtt, ülve maradt, mintha még várna valamire. Aztán lemondóan megismételte: — Szálasi dirigááál... a zistenit nekííí. .. Tivadar, egy váratlan ötlettől indíttatva, megpróbálta kihasználni a Császár letargiáját: — Főhadnagy úr, alázatosain ... az édesanyámat nagyon megviselik az éjszakai riadók .. . szeretném elvinni vidékre. Ha szíveskedne háromnapi szabadságot engedélyezni... A Császár közömbösen bólintott: — Itt már úgysem sok dolgunk akad. Állítsd ki most rögtön a szolgálati jegyeeet, és hozd be a szobámbaaa. De Tivadar még alig ért be a saját szobájába, amikor a Császár már hívatta. — Nem hallottál még semmit? — kérdezte majdnem suttogva, majd Tivadar csodálkozó pillantására komoran tette hozzá: — Dr. Szelényii szülei öngyilkosok lettek. Megmérgezték magukat. Ma kellett volna bevonulniuk a téglagyárba. Tivadar megtántorodott. — Az utolsó napokban nem találkoztam vele — hebegte elsápadva, és úgy érezte, mint akit végtelen mulasztás terhel, mint aki megakadályozhatta volna a történteket, de elhanyagolta kötelességét, és most 274