Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

nyomta a markába. — Tegye el. No, csak tegye el, megszolgálta." Akkor pofon verte. Teljes erejéből. Meg sem várta, amíg feltápászkodott a földről, sarkon fordult, megindult visszafelé. Pir,i ott állt a kávéház előtt. Inteni akart neki, de abban a pillanatban megszólaltak a szirénák. Az utca megtelt szaladó emberekkel, ő is sietni kezdett. Mikor elhaladt a nyomda kapuja előtt, a bejárat elé éppen felsorakozott az őrség. Elment előttük. Látta, ihogy Piri megindul feléje, de akkor már a gépek dübörgését is hallani lehetett. És akkor valaki hátulról rákiáltott: „Őrvezető!" Nem állt meg, meggyorsította a lépteit. Futó bakancs csattant fel mögötte, a hang újra kiáltott: „őrvezető, nem hallja?! Álljon meg!" Rohanásba lendült, futtában még látta, hogy Piri befordul egy kapu alá. Ekkor egy szemközt jövő szakaszvezető eléje dobbant, karon ragadta. „Magának kiáltoznak. Nem hallja?" „Na, hál' istennek! — ént melléje a nyilas őrmester. — Fél órája üvöltözök maga után. Süket maga? Jöjjön vissza, hova tűnt el az előbb? Már a laktanyába akartunk telefonálni maga után. Tíz SAS behívóval többet kapott, mint amennyit aláírt." Különös, az első pillanatban nem a halálra gondolt, egy gúnyos és nevetségesen oda nem illő gondolat futott át az agyán: Hát szóval ti is szoktatok tévedni.. . Aztán hátralépett, az ember jutott eszébe, aki akkor már valahol messze futott a papírokkal meg a tíz darab tévedésből hozzászámolt SAS behívóval, és egykedvű arccal, görcsös elszántsággal megpróbálta megjátszani az utolsó lehetőséget: „Én ..." „Na, mi van? Jöjjön már, a fene egye meg, majd a riadó után leszámoljuk." A gépek dübörgése erősebb lett, valahol messze felugattak a gépágyúk. A szakaszvezető menekülésre készen a magasba sandított. 580