Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

százával állnak sorban az ablak előtt. Ülj be, és várj meg." Mikor odaért a nyomda elé, a pasas már ott várta. „Menjen odébb — súgta oda neki ingerülten, .mikor melléje ért —, csak nem gondolja, hogy itt, a kapu előtt fogom átpasszolni magának a flepniket. Menjen a francba, a következő sarkon várjon meg." Fürge léptekkel befordult a hadtestnyomda kapuján, tisztelgett a kapuőrnek, hanyagul meglebbentette előtte a szolgálati jegyet. Az őrszem odapillantott. „Tudod a járást?" Megrázta a fejét. „Először vagyok itt." „Első ajtó balra." A közönyös hang megnyugtatta, fürgén befordult a folyosón, benyitott a jelzett ajtón. Hatalmas terembe jutott, a terem túlsó felében gépek csattogtak, a gépek előtt szuronyos őrszem sétált. Jobb kéz felől volt az ablak. Nyomban ráismert az előtte húzódó vaskorlátról és a vaskorlát mögött tolongó bakákról. Legalább negyvenen lehettek, libasorban, egymás háta mögött. Tizedesek, őrvezetők, egy-két szakaszvezető, néhány -közhonvéd. A kezében mindegyik papírlapot vagy szolgálati naplót szorongatott, türelmesen topogtak a sorban. Némelyikük az előtte álló vállára helyezte súlyos tenyerét, mások a vaskorlátnak támaszkodtak. Meglehetősen szürke, veszélytelen képnek látszott. De az ablak bal oldalánál gyulladt szemű, revolveres, karszalagos, fiatal nyilas őrmester állt, fürkészően belepillantott minden átnyújtott szolgálati lapba, minden igénylőlapba. Akkor már ő is ott állt a sor végén. A sor kanyargott, az előtte állóktól nem láthatta pontosan, mi történik az ablak előtt, így csak egy másodperccel később fedezhette fel az őrmestert. Hangtalanul, fergetegesen elkáromkodta magát. Tanácstalanul az ajtó felé fordult: úgy tesz, mintha megfeledkezett volna valamiről, kiáll a sorból, nem kockáztatja a bőrét. De az ajtó ikét oldalán két-két revolveres, szuronyos, kézigránátos, karszalagos pártszolgálatos strázsált. A sort bá575