Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Várba, és nem akart feltűnést kelteni. De nem jutott be. Valahol az Üllői úton kapta el ez a hájas szemét, ez az élősdi piszok, aki valaha Piri.első gazdája volt, ez az utolsó. Belekapaszkodott, telebeszélte a fejét, és Kóré, az okos, józan Kóré beugrott neki. „Egyszerűen bemegy a nyomdába, átadja ezt az igénylőlapot az ablaknál, fél perc múlva kiadják a papírokat. Húsz zsoldkönyv, húsz szabadságos levél, húsz behívó, ötven szolgálati jegy, ötven kimaradási engedély." „Nem hiszem, hogy ilyen kis tételekért járnának oda. Gyanús lesz." „Nem lesz gyanús. Utánaérdeklődtünk. Tíz darabokat is szoktak igényelni. Menjen nyugodtan. Annyi kockázat sincs, mintha savanyú cukrot vásárolna." „És ha igazoltatnak?" „Senkit sem igazoltatnak. Utánaérdeklődtünk. Beadja az igénylőlapot az ablaknál, fél percen belül kiadják a papírokat. Naponta százával állnak ott a küldöncök nyomtatványokért. Ha istent ismer, megteszi. Ma este lejár a szabadságos levelünk. Ha nem szerzünk újat, végünk. Ha istent ismer..." Útközbein beugrott Pirihez. Piri akkor már a Rókusban feküdt, sikerült becsempészni. Már járt; mikor meglátta Kórét, felöltözködött, és az általános fejetlenségben kilopózkodott a kórházból. Elhatározta, hogy nem megy vissza többet, Kóréval marad, megvárja, amíg elintézi a dolgokat a Várban, aztán ő is átszökik vele. Mikor meghallotta a hadtestnyomda-ügyet, könyörögve kérte, ne menjen oda. De Kórét akkor már nem lehetett lebeszélni. Megígérte. „Ha nem hozom ki azokat a rohadt papírokat, kikészülnek. Amúgy is elég nyamvadt alakok. Már megyek is; a pasi ott vár a hadtestnyomda előtt." „Mért nem megy be ő maga?" „Nincs egyenruhája. Mundér nélkül nem mehet be. Nem lesz semmi haj. Akár el is kísérhetsz." A nyomda előtti sarkon mégis megállította. „Itt várj rám. Vagy ne várj, ülj be a kávéházba. Igyál Planta teát. Lehet, hogy soká kell várnom; azt mondják, 574