Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
Azok nem urak? Megálljunk, ne zajongjatok! ... Ha nem urak, akkor melósok. Hát én még egyet sem láttam közülük melózni. De egyetlenegyet sem! Csak ülnek ott fönt a jó melegben, oszt piszkítják a papírt! De melózni, azt nem. Én még legalábbis egyet sem láttam, hogy megfogta volna a téglát. Vagy a lapátot. Vagy a csákányt. A krampácsot. Nem. Aki látta valaméket, nyújtsa föl az ujját! — fordult kedvtelve a hallgatóság felé, aztán elégedetten szögezte le: — Na ugyi! ... A hivatalnokok csoportja megdermed, a terem harsog, hahotázik, szitkozódik, hadonászik, tombol. Da ,a felszólaló még nem végzett. — Megálljunk! Hát ha a itényálladék az, hogy nem melósok, akkor űk mit keresnek a gyárban? A mi gyárunkban? Amíg az urak itt voltak, addig három hivatalnok ült ott a földszinti kalitkában. Egy pénztáros, egy könyvelő meg egy bérelszámoló ... — Meg a harminc részvényes, aki nem ült ott, csak a pénzt zsebelte be — süvítette oda az egyik régi hivatalnok. De a kis ember nem hagyta a magáét. — Hát ha az urak alatt jó volt így, akkor most még ígyebben is jó lesz. Ha a miénk a gyár, hát akkor mi majd csináljuk a téglát, oszt el is adjuk magunk! A sok léhűtő meg msnjen az anyjába onnan az irodábul! Hát én eztet vitázom, Kényes elvtárs. — Nem Kényes, Fényes! — rikkantotta valaki lesunyt fejjel. A szomszédja rögtön rákointrázott: — Fényes meg Jancsó! ... — De az öreg Lengyel ott állt mögöttük, megrázta a vállukat. — Ne komiszkoggyatok! Nem vattok a cirkuszban! A teremben újra felborult a rend. Volt, aki tapsolt, volt, aki fütyült, mások a hivatalnokokat szidták, vagy egymással vitáztak. Széles újra felállt. De a teremben úgy röpködtek a rosszindulatú, gúnyos megjegyzések, .süvítő közbekiáltások, hogy szinte az arca bőrét hasogatták. Félrefordította a fejét, várt. .A nyitott ablakon át a mozdulatlan vizű, nádas, zsombékos, hallgatag tóra látott, a 558