Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

A kutya csalódottan szimatol bele a kupacba, beletúrja az orrát, prüszköl. — Hiszen itt nincs ürge — morogja kelletlenül. — Még pocok sincs. Csak valami gyönge madárszagot érzek, meg valami régi macskabűzt. Valami kóbor kandúr. De az is régen lehetett. — De azért nem rontja a játékot, ás. Kezd belejönni, egyre sebesebben hányja a földet, csak úgy porzik a két hátsó lába. Megfordul, első lábbal kapar. Űjabb fordulat, gyere, ihátsó lábam. — Állj! Hagyd abba, hallod?! — lűgy megijed, kiveri a homlokát a verejték. A derekánál kapja el a kutyát úgy löki el a lyuktól. Hát most jól megjárhatta volna. Ha iü-ajekorán nem kap észbe, a kutya úgy elkaparhatta volna, hogy kereshetné hajnalig. Talán már ki is kaparta. Igaz, hogy gyufaskatulyában van, de akkor is. Övat-osan kotorni kezd, bicskával tapogatózik, aztán az ujjaival kutat. A kutya kap egyet az orrára a bicska fokával. Meg is sértődik, leül, biztos távolból, oldalra billentett fejjel figyeli az eseményeket. A mellső két lába remeg, a nyelvét kilógatja, gúnyosan nevet. Mégsem bírja idegekkel, szűkölni kezd: — Engedd, hogy én, engedd, hogy én ... — Nyughass. — Űgyse találod. Nem tudom, mit, de nem találod. Engedd, hogy én ... De a bicska hegye váratlanul megakad valamiben, apró reccsenés, megvan! Lefejti a gyufaskatulyáról a papírt, a papír már málladozik, nedves, földszagú. Kihúzza a dobozt, belepillant. Megvan. Ott van a helyén, nem ártott neki a nyirkosság. Jó. Hát ezt még ma el kell intézni. — Gyere, Szemes. — Még gyorsan visszatapossa a földet, elegyengeti. A tüzet is szétrúgja, eltapossa. Máskor le is szokta vizelni, de most nem teszi. Gyerekség. Pedig a sörök, csak most érzi, erősen duzzasztják a hólyagját. Akkor sem. Fához áll, úgy könnyít magán. A kutya diszkréten félrenéz, amúgy egyébként helyesli a dolgot. Mehetünk. Lefelé könnyebb az út, szaporább is. Nem csak azért. Azért, mert most úgy lépked lefelé, mint aki túljutott élete döntő határmezsgyéjén. Ezt még ma elintézi. Emelt fővel fordul rá a műútra, Szemest hazazavarja. Nem 552