Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
rendben ezt tettétek volna, az utolsó fillérig levonták volna a béretekből. Mit csináltatok a téglávál? — Rá se rántson — kacagott a legény, markába fogta az üres poharat. — Még két féldecit. — De aztán meggondolta magát, sunyin előrehajolt: — Magánalk hogy tetszik az új üzemvezető? — Tetszik. Rendes ember. Tisztességes. — Nahát nekünk pedig nem tetszik — csapott az asztalra diadalmasan. — Mi a másik üzemvezetőt akarjuk viszsza! Tudja, mit kerestem a régi alatt két hétre? Kétezerhatszázat, kétezer-nyolcszázat. Tudja, mit kaptam az új alatt az elmúlt két hétben? Kétezer-kétszázat! Hát velünk nem fog tologatni. A másiknál mindig fél hetet dolgoztunk a téglánál, fél hetet a kvádereknél. A kvádernél lehet keresni, a téglánál nem. .Ennél meg tíz ember dolgozik a kváderekkel, a többi gürcölhet a tégla mellett. — Ha egyszer nincs elég cement. — A réginél a kevés is elég volt. Értett ő ahhoz, ne féljen. — Te — világosodott meg abban a pillanatban az öreg agyában a kváderek rejtélye —, mennyi cementet kevertetek ti a salakba? — Amennyit kellett.. . Annyit, hogy jusson is, maradjon is... Szóval ez az. Nem a .cementben volt a hiba, nem a cement volt fáradt. Ezért hullnak porrá a kváderek egy rúgástól. Csak annyi cementet tettek a keverékbe, hogy a szárításig valahogy összetapassza a salakot. Azstán lesz, ami lesz. Mert a kvádereknál jobb a ikereset. így lett népszerű az üzemvezető úr. Ezért kívánják vissza. Ezért szabotálnak. Lehetetlenné akarják tenni az új üzemvezetőt. Hadd törje ki a nyakát. — Értem — mondta csendesen. — Hát a téglával mit csináltatok? De a legény gyanút fogott, nem 'válaszolt. Odakoccintotta a poharát az öregéhez, ivott. Megreszelte a torkát, a sör után nyúlt. (Aztán elboruló szemmel félretolta a poharat, az öregre nézett. 542