Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
te föl a hangját Széles, de az öreg Lengyel elébe ugrott. — Ide figyeljen, üzemvezető űr — rázta meg a csontos ujját az üzemvezető orra előtt —, én már akkor itt dogoztam ebben a gyárban, mikor magának még az édesanyja töröltG meg az orrát! Hát én a vén agyalágyult fejemmel bementem a maga híres kemencéjébe, még hason is csúsztam, ahol nem tudtam másképp, még össze is égettem magam — mutatta a keze fejét meg a .kormos homlokát —, hát tudom, mit beszélek! Ha abban a kemencében normán íejjüli selejt van, hát az csak ott lahet, ahova én már nem bírtam bekukkantani. És ott is csak úgy, ha valamelyik kürtőt szándékkal túlfűtötték ... A szavak úgy hullottak bele a szoba feszült légkörébe, mintha szekercecsapások záporoznának megfeszülő kötélre. Az üzemvezető tüntető némaságba burkolózott, a csendben csak az Öreg portás lihegését lehetett hallani. Széles az üzemvezetőhöz fordult: — Kérem — mondta csendesen —, ezt az ügyet ma délután az üzemi bizottság elé terjesztjük. Készüljön föl rá. Aztán az üzemi bizottság elnökéhez és a pártelnökhöz fordult: — Az elvtársak, Dobra elvtárs és Bacsó elvtárs, még maradjanak. — Mikor a másik kettő mögött bezáródott az ajtó, halkan beszélni kezdett: — Az elvtársaknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy nem vagyok erre a helyre való. Idestova másfél éve vagyok ebben a gyárban, és ... — elakadt, váratlanul úgy megsajdult a szíve, hogy elcsuklott a hangja. — Széles elvtárs — nézett rá Bacsó megdöbbenve —, miket beszélsz? — Dobra is úgy nézett rá, mint aki kísértetet lát, de Széles csak legyintett. Az ablakhoz lépett, belebámult a semmibe. De aztán lassan látni is kezdett, és ettől még jobban elszorult a szíve. Az ablak alatt téglaporos kötényben, nagy vascsípőkkel vagy durva bőrkesztyűkben rakták az emberek a téglát, távolabb piros fejkendős cigánylányok, izmos suhancok tologatták a nyers téglával megrakott csilléket, s a sínek ezüstje úgy villogott az őszi napsütésben, akár a megfeszült húrok egy óriási hangszeren. Amott egy csille éppen kiugrott a sínből, a villogó 533
