Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

sulhat ennek a természetes egyszerűségnek a háta mögött? ... Mindegy, akkor is ez volt a helyes út. Partizánok. Csattogó fogú, szabad farkasok a vérfoltos havon. De a vér nemcsak az ő vérük: tépik, marcangolják a germán szelindeket. A vérebek vére festi pirosra a havat, nemcsak az övék. Jó lenne íköztülk lenni. Késő ... Most haza kell menni, és bevárni a zárszámadást. A petróleumlámpa serceg. A kanóc leégett. De Tivadar nem bánja, egészen lecsavarja. Sötétben jobb. Csend van, mély csend. A szakaszvezető mellére bukott fejjel, halálos kimerültségbe zuhanva alszik. Hajnal. Sötét, koromsötét hajnal. Nesztelen, sebes suihanással tovatűnő árnyak. Az asszony megy elöl, a férfi kissé oldalt követi. A köpenye kidudorodik, és Tivadar tudja, hogy most is az asszonyt fedezi. Nem félnek? Nem, nem félnek. Ismerik az utat, őrjáratok és váratlan meglepetések nem aggasztják őket. Másodpercek töredéke alatt fúródnak bele a sötétségbe, és Tivadar most már mindig emlékezni fog erre a képre, vággyal és sóvárgással fog emlékezni rá, mint az erő, szilárdság és magabiztosság jelképére. Vonat. Zsúfolt, kivert ablakú vagonok. Bizalmatlan tekintetű kalauz. Tanácstalanul forgatja a magyar zsoldikönyveket, a szemével kérdi, mihez kezdjen velük? — Nincs egyéb papírunk — mondja Tivadar közömbösen, szlovákul. — Erre a vonalra nem kaptunk menetlevelet. A szlovák szóra a kalauz visszaadja a papírokat, közelebb hajlik Tivadarhoz. Honnan jönnek? Hova mennek? Hova? Ö, igen, szóval oda. Rendben van, csak utazzanak nyugodtan. Rózsahegyig. Addig megy a vonat. Tovább inem. A szakaszvezető is oda utazik? Rendben. Még egy utolsó kutató pillantás, aztán a kalauz szorosan Tivadar füléhez hajlik: — -Nos, remélem tudják a kötelességüket? — Tivadar csak a szeme rebbenésével felel, de a kalauz így is megérti. Gyors, erős kézszorítás. Ö, igen, ezt sem lehet elfelejteni, ez a kép is megmarad, ez is olyan emlékké válik, amelyhez majd évek múltán is vissza-visszatér az ember. Váróterem. Önosan kullogó órák. Vonat nincs. Éjszaka. Hlinka-gárdisták. Benéznek a váróterembe, nem jönnek be. 423