Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Pápa. — Szálljunk le, zászlós úr, a főútvonalon igazoltatni szoktak. Kerüljük meg a várost. — Újabb német teherautó. Légitámadás az országúton. Defekt. Újabb légitámadás. Este hat óra: Celldömölk. Paprikás krumpli egy kocsmában. Úgy látszik, az ország minden vendéglőjében már csak (paprikás krumplit főznek. Szállás nincs, kocsi nincs. Éjszaka van. Állomási váróterem. Most ez a legbiztosabb. Most mindenki vonatra vagy gépkocsira vár. Pályaudvari igazoltatás. Az üldözöttek ébersége egyre tompul. Fáradt, álmos őrmester. — Papírokat. — A szakaszvezető velem van. A kocsit légitámadás érte. Már jelentettük Veszprémben. — Fáradt legyintés: — Jó. De Szombathelyen ne felejtse el átíratni a szakaszvezető papírjait, zászlós úr. — Álom. Reggelire két féldeci. Kifogyott a cigaretta. Jeges szél. Beállt a fagy. Életuntán döcögő vicinális. Újra teherautó. Sárvár. Útközben két légitámadás. Tito-busz és angol vadászgépek. Ráták. Hasalás az árokban. Ismét este. Szombathely. Ismerős kifőzde. Vacsora. Kelkáposzta vagdalt hússal. Sok kelkáposzta. Kenyér. Katonai feketekávé. Nyugalom. Csend. — Szegény főhadnagy. — Milyen főhadnagy? — Leselkedő balsejtelmek törik szét a csendet. Csodálkozó, kerek szemek: — Hát a maguk főhadnagya. Nem tudja? Honnan jönnek? Mióta? Persze, akkor nem tudhatnak semmit. Tegnap történt. Légitámadás. A tüdején ment át. Behozták. A kámoni kórházban fekszik ... Hova mennének most? Maradjanak ... A zászlós úr elalhatik a díványon, a szakaszvezetőnek hozok pokrócot. Álom. Nyugtalan, keserű álom. Szarvas Géza tartalékos főhadnagy ... A tüdején ment át. .. Légiriadó. Találat a közelben. Két ablak kirepült. Tivadart a falhoz vágta a légnyomás. A szakaszvezető tehetetlenül tekereg a pokrócában. Alszik. Reggel. Didergős, zúzmarás, nyirkos, barátságtalan reggel. Kámoni katonakórház. Hadikórház. — Kit, kérem? 410