Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

s .akik önkínzó személytelenséggel arra kényszerítették magukat, hogy megpróbálják elemezni az órák és pillanatok sötéten tova vans z olt jelenét, döbbenten vették észre, hogy a városból nemcsak a madarak téli sérelmeket felhánytorgató csiripelése hiányzik, hanem az emberrel társszerződést kötött többi élőlény megszokott hangja is, s azok a .lovak, kutyák, macskák, amelyek itt-ott még beleborzongták rémületüket a kietlenség zűrzavarába, már régen elveszítették tulajdon életük meghatározott jellegét, s úgy éltek, féltek és iszonyodtak, akár az emberek. Az élet, az egyetemes élet volt az, amely itt csődöt mondott, s voltak, akiknek egyensúlyt vesztett babonás várakozását a (készenlétben gubbasztó varjak után már hollók vagy dögkeselyűk komor közeledése sem lepte volna meg. Leszállt a fénytelen kora téli est. Judit Tivadarnak dőlve, fáradtan, álomjárók testetlen, fásult nyugalmával vitette magát a valószínűtlenül kongó utcák során. Pillanatnyilag szünetelt minden zaj és minden dübörgés, és ebben a csendben már-már szemérmetlenül hatott, amint a házak kérkedve mutogatták szörnyű sebeiket, a rombolásnak azokat a fantasztikus alkotásait, amelyek mintha maguknak követelték volna a háború és pusztítás képzőművészetének megteremtését. Egy látszólag a semmiből alácsüngő erkély, kifeszített ruhaszárító kötéllel és meglebbenő gyermekruhákkal. Egy sértetlen karosszék egy elgörbült kályhacső tetején. Egy alaktalan romhalmaz mögött háromemeletes tűzfal, a tűzfal közepén egy kampón himbálózó női kerékpár. Leberetvált házfalban függönyös ablak. Kettéfűrészelt másodemeleti padló szélén fehér gyerekkocsi. Judit megborzongott. A gyerekkocsi látványa eszébe juttatta azt a másik gyerekkocsit, amelyik a felrobbantott Margit-híd egyik pillérén hevert felborulva, és Juditnak az volt az érzése, mikor .a tömeggel átsodródtak a pontonhídon, hogy a gyerekkocsi alól sápadt, még dermedtségében is párnás kis kéz nyúlik ki az emberek .felé, akik ott hurcolják életük nyomasztó terhét Budáról Pestre és Pestről a Duna hevenyészett drótkerítéssel és kukoricaszárakkal álcázott budai partjai felé. 399