Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Második rész
mondta nyomatékosan —, legfeljebb lesz egy kis bunyó is. Jön? De Tivadar az utolsó szavakat már nem is hallotta. A kép és a terv, amelyet Kóré eléje vázolt, olyan váratlan volt, hogy sziinte hallani vélte a helyiérdekű kerekeinek kattogását,, olaj- és füstszagú vasúti fülkéket látott, 'barnára pácolt fényesre koptatott üléseket, s agyában váratlanul egy tőle függetlenül megformálódott mondat ötlött fel. Az utazás vége — hirdette a mondat, s utána további mondatok sorakoztak, .felvillanó és tovatűnő betűkkel, akár a nagy esti újságok vagy a távirati irodák felvillanó fényhirdetései. A betűkben szikrázva, táncolva lobogtak az elmúlt évek döbbenetei, gyalázatai, rettegései és keserűségei, s nyomukban újra meg újra felfénylett az egyre visszatérő első mondat: az utazás vége... Le kellett hunynia a szemét, mert úgy érezte, a betűk kivilágítanak a szeméből és elárulják. Nem tudta, hogyan búcsúzott el Kórétól, nem tudta, hogyan várta meg délben Juditot, csak azt érezte, hogy egyre növekvő, türelmetlen láz hevíti, s ez a láz Juditra is átragadt. Fél szavakban, fél mondatokban, kapkodva beszélték meg a részleteket, pár sornyi, hevenyészett üzenetet hagytak Pachotáék számára, aztán szinte lopva hagyták el Jüdit lakását, és háromnegyed ötkor már ott várakoztak a megjelölt helyen. Időnként néhány lépéssel továbbsétáltak, majd újra visszatértek, éber pillantásokkal pásztázták az egyre sűrűsödő, nyirkos sötétséget, és a belövések szaggatott robaján át hallgatták a felzaklatott szívük dobogását. öt órakor egy gondtalan részeg beléjük ütközött a sötétben. Percekig ecsetelte előttük a sors kiszámíthatatlan voltát, Tivadart cigarettával kínálta, Juditnak mindenáron kezet akart csókolni, öt óra tíz lett, mire megszabadultak tőle. De Kóré nem mutatkozott. öt óra húszkor légiveszélyt jeleztek, de néhány perc múlva újra lefújták, s ők ezalatt sem hagyták el őrhelyüket. A folyó felől és a déli égbolton nyugtalan fények villantak, s ők pattanó idegekkel, egymást biztatva, türelmetlen léptekkel járkáltak fel és alá a baljós zajok és 397
