Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Második rész
— A szovjet hadseregbe vagy ... — Mondtam már, hogy a forradalmi magyar hadseregbe — szakította félbe Kóré megütközve. — A magyar Vörös Hadseregbe — tette hozzá keményen, szinte ellenségesen. De Tivadar nem vette észre. — És mi lesz a szlovákjaimmal? És a menyasszonyommal — kérdezte aztán 'bizonytalanul. — A szlovákjaihoz már aligha jut vissza — csóválta meg a fejét Kóré —, Buda eleste órák kérdése. A menyasszonyán nem sokat segít azzal, ha itt lézeng. De az sem lehetetlen, hogy őt is át tudom vinni. Ha ma ... tudja, hova megyek most" 1 — szakította félbe magát hirtelen, és megragadta Tivada karját. — Piriért — suttogta diadalmasan. — Sikerült átcsempésznünk őt a Rókusba, ott fekszik. De már tud járni. Ha minden jól megy — újra félbeszakította magát, a hangja szinte 'könyörgő volt, amint Tivadarhoz hajolt: — Nézze, én tudom, hogy maga a mi emberünk. Jöjjön velem. Hozza a menyasszonyát is. 'Cserébe Piriért — tette hozzá átmelegedő szemmel. — Ma délután, pontosan öt órakor legyenek itt. Kevés cókmókot is hozhatnak: vonaton megyünk. — De... — Bízza rám magát. Bámulni fog, milyen egyszerű az egész. A helyiérdekűvel megyünk. A délutáni munkásvonattal. — Hová? — nézett rá végképp magzavarodva. Érezte, hogy az izgalomtól kiszárad a torka, és ez Ingerültté tette. — Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű legyen az egész — kezdett makacskodni. De Kóré úgy megszorította a karját, hogy szinte fájt: — Legyen esze. Téténybe megyünk. Oda ma éjszaka bevonul a szovjet hadsereg. A községet már kiürítették, egy szál katona sincs benne, csak a lakosság. De a helyiérdekű még közlekedik. Jön? Nyugodtan jöhet egyenruhában is. A papírjai rendben vannak? ... Tiszta ügy. És ha esetleg lebukunk — vágta fel dacosan az állát, s ebben a pillanatban újra a régi, hetyke Kóré volt —, hát akkor sem lesz egyedül! ... A mai vonattal sok munkás utazik Téténybe — 396