Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

talanságát. Piri már nincs a régi helyén, mostanában nagyon sokan külföldre utaztak. Nagyon sokan. Mi jól vagyunk, két Rata látogat el hozzánk naponta, de nem bántanak. Apád rendbe hozta a présházat, valaki jelentette, hogy éjszakánként betörők járnak arra, de nem találtak senkit, most üresen áll. Lehet, hogy csak valami szegény ember bújt meg benne, ki tudja, merre jár most a szerencsétlen. Az időjárás mifelénk, különösen a városban, mostanában oly rossz, hogy este hét után már nem lehet kimpnni. Múlnak a napok, közeledik a tél és a karácsony, de félek, hogy ez idén nem lesz karácsonyunk, mint ahogy névnapot sem tartottam. Azért állandóan hizlalok libát, kacsát, zsiradék, hús szempontjából, legyen mit enni, ha mégis megjönnél. Nagyon fáj, hogy nem vagy köztünk, és nem láthatlak el minden jóval, ahogy szeretném. Sokat gondolok arra, nem szenvedsz-e valamiben hiányt, a jövő pedig még jobban aggaszt. Két rossz hírt is kell közölnöm, gondolom, jobb, ha tőlem tudod meg, mint mástól: Hajnál, úgy hírlik, a közeljövőben férjhez megy, valami tisztféle veszi el. De ebbe talán már bele is törődtél. A másik szomorúbb: szegény Füstmacskássy a múlt héten meghált. Azt mondják, agyvérzés. Meggyászoltuk, voltunk a temetésén is, nyugodjék békében. Kisfiam, vigyázz magadra, hamarosan hazavárunk. Sokszor csókolunk, édes kis fiacskám, sok-sok szeretettel gondolunk rád, gondolatban állandóan veled vagyunk. Ölel Anyád Tokaj felől visszhangzanak a hegyek. Apád 388