Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

7 Akkoriban már betes késésekkel kaptuk kézhez a leveleinket, és így történt, hogy Tivadar is csak Pestről visszajövet kapta meg édesanyja levelét. Meggyászoltuk Füstmacskássyt, nekibúsulva hallgattuk Szarvas biliárdgolyóinak csattogását, és .nem tudtuk, mihez kezdjünk. Mióta visszajött Pestről, sokat -vitatkoztunk, de most már ehhez is fáradtak voltunk. Valami történt köztünk és én fáztam tőle, hogy a végére járjak a dolognak. így hát inkább gorombáskodni kezdtem. „Nem értelek. A Balaton körül már napok óta harcolnak. Mindössze két teherkocsit kellene szerezni a kastélyból (itt is a kastélyban voltak elhelyezve a svábok; egy egész repülőszázad, a hozzávaló légelhárító tüzérséggel együtt), egy-két svábot kupán vágni, és egy fél napon belül a ruszkiknál lehetnénk, az emberekkel együtt. Át a Bakonyon." „Az országút hemzseg a csapatoktól." „Magad mondtad, hogy olyan zűr van az országutakon, az isten sem ismeri M magát benne. És ha megállítanak is, egykét szolgálati jegyet kiállítani Igazán nem probléma. Az utolsó percben talán Szarvas is meggondolná magát." „Szarvast hagyd ki a játékból. Ha tudná, mire gondolsz, keresztüllőne." „Szamárság." „Nem szamárság. Egyszer már megpróbáltam puhatolózni nála. Azt mondta, egy lépést sem tesz sehova sem. Sem a ruszkikhoz, sem a jenkikhez, sem az angolokhoz." „Szép. És hadifogságba esni jobb lesz?" „Szarvas nem készül hadifogságba esni." 389