Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

tüntetésekkel a mellén és kamaszos emlékek zümmögő rajával a feje körül. Tivadar őszintén megörült neki, hiszen Szarvas Géza gimnáziumi tanár, aki nem vette 'komolyan a dolgokat, túl járt ugyan a negyvenen, de kalandokra és ifjonti portyázgatásokra szomjas lelkében egy húszéves kóbor lovag örökifjú jellemvonásait hordozta, s ezen a réven zavartalan jó viszonyt tartott fenn különböző kétes elemekkel, többek között hajdani tanítványával, Hernádi Tivadar nevezetű egyénnel ás. öt perc múlva már bent jártak a városban, további öt perc múlva a Mókusokhoz címzett borozóban ültek. A Mókusok kirakatában a 'béke letűnt éveiben három eleven mókus kergetőzött, de — bár ma már csupán egyetlen árva, kitömött mókus őrizte a kétes tisztaságú üveglap mögött az elmúlt aranynapok bohém emlékeit — odabent még mindig jó bort mértek, s Szarvas főhadnagy úr a harmadik pohár után már éppen eleget tudott ahihoz, hogy gondtalanul volt tanítványa vállára csapjon. — Csöppet se félj, testvér! Minek mennél a frontra; ezt a háborút már nélküled is pompásan elveszítjük! Gyere velem: este indulunk Szombathelyre. Mennyi frontszolgálatod van? Megmondta. — Elég a boldogsághoz — jelentette ki Szarvas ünnepélyesen. — Nekem van tizenhat hónapom az első világháborúból, tizennégy ebből. Azonkívül van egy kis ezüstöm, egy erdélyi emlékérmem, egy délvidéki bádogom meg egy doni fagybalzsamom — mutatott a zubbonya hajtókáján virító vörös szalagra. — Ennyi elég a hősiességhez. Megyünk Szombathelyre és kész. Akinek nem itetszik, kinyalhatja a bal fülünket. Tivadarnak mindenesetre tetszett, Szarvas bal fülével sem óhajtott közelebbi kapcsolatokat létesíteni, de azért akadtak aggályai. — De az irataim...? A kiegészítőn... — kezdte habozva, de a főhadnagy leintette. — A kiegészítő külön tehet nekünk egy szívességet. A ki355