Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Második rész
hogy végigbotorkáljunk a szobákon. Mikor megmondtuk, kit keresünk, csak bólintottak, és a következő ajtó felé böktek. A szobák egymásba nyíltak, végigmentünk vagy tizenkettőn. Az ajtók legtöbbjét persze ők maguk vágták a falba, volt olyan is, aihol csak egy közönséges sátorponyva fedte el a következő szobába vezető, falba tört rést. 'Végre megtaláltuk Szarvas tisztjét, elég rendesen fogadott, osztrák fiú volt. Megtudtuk, hogy minden másodnap mennek fel kocsik Pestre, és ha a kamerádnak megfelel, holnapután hajnali négy órakor csatlakozhat az egyik teherkocsi személyzetéhez. Megköszöntük, és már mentünk is. Az osztrák kakaóval és keksszel kínált, de nem fogadtuk el. Mikor is láttam utoljára kakaót? .'.. Negyvenben? Negyvenegyben? Ki tudja ma már? Mikor kiértünk a kastély elé, a magas, szőke lány még mindig ott állt a majorság felé vezető úton. De már nem volt egyedül, egy zömök, pufók kis majoroslány állt előtte, szemlátomást zavarban, a két kezében egy-egy jókora vödör. Az egyenruhás nő szenvtelen, mozdulatlan arccal magyarázott neki valamit, a két karja a testéhez szorítva, a csizmák orra szabályos kis háromszöget alkotva, a sarkak feszesen összezárva, hidegen és közömbösen, mintha kihallgatást tartana. De a szeme, ez az éles, világító szempár izzott és lángolt a mozdulatlan, szép arcban, és ez a lobogás ijesztő volt. Különös látvány volt, s mi egyszerre pillantottunk egymásra Szarvassal: mit magyarázhat, miről tárgyalhat ez a német nő, itt, a parknak ebben az elhagyatott zugában, mert az biztos, hogy a majoroslány egy szót sem ért németül. De a lány ebben a pillanatban hevesen megrázta a fejét, lecsapta a két vödröt, két tenyerébe temette az arcát, majd elfutott. Befutott a majorba. A német nő az ajkába harapott, nem mozdult. Aztán óvatos könnyed mozdulattal kikerülte a felborult vödröt, és hosszú, puha léptekkel a lány után indult. Még így, a a hosszú katonaköpenyben is látni lehetett, milyen szép, harmonikus járása van. Alig lépett be a major ajtaján, bentről két, kendős öregasszony futott ki, az ajtó előtt megálltak, rémült szemekkel egymásra pillantottak, majd mint 348
