Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

a megvert, megalázott kutyák, tovaosontak az épület fala mellett. Bentről elfojtott sikoltás hallatszott, amelyet ütlegek zaja követett. Habozva megindultam az épület felé. De Szarvas megragadta a karomat, nem engedett. Akkor láttam, hogy az épület másik szárnya 'felől két SS-katona fülel a nyitott ajtó felé. De odabent már csönd volt, fojtott, állati csönd, és a két SS vigyorogva fordult meg, és elballagott a kastély Irányába. Szarvas szótlanul lépkedett mellettem az őszi avarral borított úton, de bennem kínos és lázadozó gyökeret vert a jelenet emléke, s mikor hónapokkal később vérhassal feküdtem a soproni hadikórházban, és Göring hisztérikus vallomását lapozgattam a szovjet és az angol lapokban, az emlék újra felöklendett bennem, s mikor az öreg, szelíd Paula nővér este megállt az ágyam mellett, megkérdeztem: — Schwester bitte ... ich möchte etwas fragen ... Elmosolyodott, mint mindig, ha a német dadogásomat hallotta. — Mért nem madjarul — kérdezte kedves nehezteléssel —, maga tud, én járt madjar ... — Szeretném, ha most .németül beszélne — kértem csendesen —, szeretnék valamit megérteni, és ezt csak német magyarázhatja meg nekem, németül. A mosoly eltűnt az arcáról, s amíg a keze gépiesen igazgatta a párnámat, a szeme megtelt szomorúsággal és fájdalommal. — Maga tud ... én nem volt NSDAP*, én nem volt Volksbund, én volt mindig sahwester Paula ... mindig spital.. . én nem volt rossz, sok német nem volt rossz ... M'Ost én mosolyodtam el. — Tudom, hogy maga nem volt rossz. De amit kérdezni akarok, nem vonatkozik sem Göringre, sem Hitlerre. Még az NSDAP-ra sem. Sőt mindezekhez a dolgokhoz, a nácizmus szörnyűségeihez és embertelen bűneihez képest nem is lényeges kérdés. Csöppet sem lényeges. De én mégis * Nemzetiszocialista Német Munkáspárt német rövidítése 349