Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Karolj an belém — figyelmeztette halkan. Már teljesen besötétedett, s Tivadar arra gondolt, talán mégis okosabb lett volna megkockáztatni a bérautót. De Judit szótlanul belékarolt, nekivágtak a sötétnek. Különös út volt: Tivadar úgy érezte, soha sem fogja tudni elfelejtem a kihalt utcasarkokat, a gondosan elkerült utcai lámpák kék légóvilágítását, a lépteik kopogó visszhangját, a lélegzetük ziháló neszét, Judit kezének könnyű szorítását a karján, a másik kezében himbálózó bőrönd fü

r lének ütemes nyikorgását, a feltűzött szuronyú rendőrőrszemet, aki lehajtott fejjel ballagott el mellettük, s ennek a bánatokkal vemhes éjszakának száz, máskor közömbösen ható zaját. Léptek haladtak el mellettük a sötétben, sietősen vagy ráérősen, magánosan vagy párosával; a sötétből olykor szerelmespárok fojtott suttogása hallatszott, egy csukott ablak mögül Csajkovszkij szerenádja szűrődött át, egy nyitott ablakból elfojtott civakodás viharzott ki, egy távoli utcában egy hetyke léptű baka kimenőre hangolt bakancsszögei csattogtak a ikövezeten, egy kocsma elsötétített bejárata előtt német katonák bőgték a Lilly Marleent: Wie einst Lilly Marleen ... Mikor másnap reggel benyitott a szobába, Judit már ébren volt. Nyitott szemmel feküdt az ágyban, mosolyogva, zavar nélkül nézett föl rá. — Napok óta először aludtam át az éjszakát — közölte csendesen, aztán megrebbenő szemmel kérdezte: — Hova megy? — Csak déltől kezdődik a szabadságom. Aludjon még. Tücsökné mindjárt behozza a reggelijét. Aztán olvasson, beszélgessen Tücsök mamával, tegye, ami jólesik. Tíz óra felé bejövök a városba, elmegyek a húgáért. De mire a Császártól megszabadulhatott, tizenegy lett. Egyenesen Juditék lakására sietett. Mikor befordult az utca sarkán, látta, hogy a ház előtt asszonyok ácsorognak papucsban, a mellükön összefont karral, és suttogva beszélgetnek. A hátuk mögött, a kapunak dőlve, ingujjban állt a ház278