Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

a kicsi... Rettenetes lenne, az anyjuknak rettenetes lenne nélkülük eltölteni ezt az éjszakát... A kicsi... 'hadd maradjon még ma éjszaka ... Tivadar megsajnálta. — Rendben van. Talán jobb is, ha nem távozunk egyszerre hárman. Holnap délelőtt érte jövök. — A kilincsre tette a kezét, de alig ért hozzá, az ajtó magától kitárult. Az asszony lépett be. A férfi szólni akart, de az asszony megelőzte: — Hallottam. Itt álltam az ajtó előtt. Siessenek. — Lehajtotta a fejét, végigsimított Tivadar karján. Csak akkor szólalt meg újra, mikor már az előszobában álltak, és Judit az apja melléhez simulva, szótlan zokogással búcsúzott. — Hova viszi? — Hozzám — válaszolta egyszerűen, és érezte, mint hatol beléje az asszony kutató pillantása. Az asszonynak megrebbent a szeme, aztán csak ennyit mondott: — Helyes. Ott biztonságban lesz. — A hangsúlyában talán csak egy leheletnyivel volt több a kérés és a figyelmeztetés, mint a megállapítás, de Tivadar nyomban megértette. — Ott biztonságban lesz — ismételte meg a mondatot, és az asszony keze fölé hajolt. Az asszony egy pillanatig habozott, aztán magához húzta a fejét és homlokon csókolta. És újra elhangzott az előbbi három szó, de most már megkönynyebbüléis, biztonság és hála csengett benne: — Ott biztonságban lesz ... •Gyengéd erőszakkal! kituszkolta Juditot az ajtón, de a küszöbről még egyszeír visszahúzta, fel csukló, reményvesztett zokogással rántotta magához. A férfi a hangra a fejéhez kapott, sarkon fordult, berohant a szobába, s ők hárman úgy maradtak ott az előszoba sötét, kietlen, süllyedő szigetén, mint egy gálád ós embertelen bűnper védtelen vádlottal a vádlottak padján, vagy mint az ártatlanul halálra ítéltek a hóhér előszobájában, pap, vigasz és feszület nélkül. Tivadar félt, hogy Judit gyanút fog a kétségbeesett búcsúzkodás miatt, erőszakkal véget vetett az ölelésnek. Sikerült észrevétlenül .'kijutniuk a házból. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, de mikor a kapu előtt elvette Judittól a nehéz bőröndöt, érezte, hogy a lány egész testében remeg. 277