Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

alaposan meg van spékelve besúgókkal. De még ha sikerülne lis kicsúsznia, akkor is majdnem kilátástalan. Sajnos Dénest túlságosan jól ismerik itt: a legelső altiszt lebuktathatja. — lElhallgatott. Az asszony nem válaszolt. Lehunyt szempillái alól most már feltartóztathatatlanul omlottak a könnyek, az ajkát összeszorította, a hátát nekivetette a falnak, látszott, hogy megadta magát, végképp összetört. Tivadar tehetetlenül vonta fel a vállát, aztán váratlanul keserű düh fogta el. Mért éppen én? — gondolta lázadozó ingerültséggel. Miért fordul mindenki hozzá, mért éppen őt zaklatják, gyötrik, nyúzzák, hol vannak a többiek, akik segíthetnének, akiknek segíteniük kellene? Hol a többi százhatvanezer, akik itt élnek körülötte, akik ugyanannyit látnak és tudnak mindenről, mint ő, akik ugyanannyit tehetnének, de behúzzák a nyakukat, behunyják a szemüket, akik alázatosan vigyorognak, ha egy német SS-legény vasalt csizmája végigkopog mellettük az utcán, akik hideglelős szolgálatkészséggel engedik maguk elé az üzletekben a gőgös arcélű német tiszteket, s közben szemforgató sajnálkozással állnak meg a sárga csillagos házaktól biztos távolságra eső utcasarkokon, és tétlenül nézik, hogyan hurcolják el azokat, akikkel tíz nappal azelőtt még együtt álltak sorban kenyérért, vagy együtt futottak le a szirénák hangjára az óvóhelyre. Hol van a többi százhatvanezer, akli titokban, szobája didergő négy fala között az angol rádió híreit hallgatja, és hangtalan, meddő átkokat szór a mindent összeharácsoló, mindent lefoglaló, mindent felhabzsoló németekre, hol van? Ha csak minden huszadik segítene egy-egy szerencsétlenen, ha csak minden huszadik szöktetne, bújtatna, fedezne egyet a szomszédjai, ismerősei közül, egyetlen zsidót sem hurcolnának el a városból. De a százhatvanezer lakosú város hallgat, szörnyülködve csóválja a fejét, és nem mozdul. Csak neki kell mozdulnia, neki kell kockáztatnia a 'bőrét, egyedül, mindenki ellen. A keserves úristenit, nyögött föl gondolatban, hát mi vagyok én? Mindenható? Én tehetek róla, hogy összefogdossák őket? (Mit akarnak tőlem, az isten verje meg .. . 263