Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

mer engem, de én rögtön megismertem: az uram mutatta meg a képét az érettségi tablójukon. Farkasné vagyok..,. Farkas Dénes felesége. Tivadar összerezzent. Újra maga előtt látta a piros betűkkel keresztül-kasul szántott anyakönyvi lapot, amelyet néhány hete a tulajdon kezével semmisített meg. De az. anyakönyvi lap feltámadt és üzent: — Dénest három nappal ezelőtt, feltehetően határozott utasításra, leszerelték és hazaküldték. Ma reggel érkezett meg, kísérettel. Aranyi időt engedélyeztek neki, hogy néhány ruhadarabot vegyen magához, és egy órával ezelőtt bekísérték a téglagyárba. Én erdélyi vagyok, talán sikerül eljutnom haza vagy máshova. De Dénes veszélyben van. Kérem ... — a hangja megtört, a szemét elöntötte a könny. Tivadar tanácstalanul, töprengve nézett le rá. Az aszszony félreértette a hallgatását, Ideges mozdulattal feltépte kis kézitáskáját. — Kérem ... maga nem hisz nekem — lihegte. — Tessék, itt vannak az irataim, itt van Dénes utolsó levele — csuklott el a hangja —, talán megismsri az írását, itt vannak a fényképei, nézze, nem vagyok Gestapo-ügvnök, kérem, segítsen Dénesen! Zavartan fogta le a kezét — Nyugodjék meg — szorította meg nyomatékosan az asszony csuklóját. — Hiszek magának. Eddig még eszembe sem jutott, hogy Gestapoügynökök is megkörnyékezhetnek; köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet. Tegye el az iratait. Csak az a baj, hogy nem tudom, mit tehetnék ... — Hívassa he! Ide, magukhoz. Ez az egyetlen hely, ahol egyelőre biztonságban lehet! — Nem hiszem, hogy sikerül... — De igen! Találok rá módot, hogy bejuttassam hozzá a behívót. A téglagyárba hajnal óta ,már százával telepítették ki az embereket, ott most olyan kavarodás van, hogy ma még ki lehetne csempészni Dénest. Vannak barátaink a téglagyári munkások között. Kérem . . . — Akkor sem sok lehetőséget látok a dologban — rázta meg a fejét. — Nem adhatok hamis behívót: az itteniek ismerik a Császár aláírását, és a téglagyár valószínűleg 262