Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

sorokat: FELHlVÄS . . . MINDEN ZSIDÓ LAKOS... A LEGNAGYOBB RENDBEN.. . A gettórendelet! — villant át az agyán. A gettórendelet, amelyről előző este beszéltek. Német alapossággal, pontos sorrendben. AZ ELKÜLÖNÍTÉS HELYE A TÉGLAGYÁR... CSAK A LEGSZÜKSÉGESEBB KÖZHASZNÁLATI CIKKEKET VIHETIK MAGUKKAL ... A RENDELET ELLEN VÉTŐ . . . — aztán az utcák felsorolása következett, dátum szerint kijelölve, pontos és szigorúan megszabott időbeosztással. Már csak az utcát kereste ki, amelyben Juditék laktak .. . három nap múlva, igen ... aztán a hóna alá kapta a kardját, és futólépésben megindult Juditék lakása felé. A lakásban már csomagoltak. A három férfi bőröndöket szíjazott le, az asszony szekrénytől szekrényig futkosott, holmikat dobált a szoba közepére. Mikor belépett, ismét úgy fordultak az ajtó felé, mint egy megzavart pantomim megdermedt bábjai. Csak Judit sietett elébe, sápadtan, halvány mosollyal, de nyugodtan, s Tivadar újra megérezte annak a a titokzatos sugárzásnak a tompán felsajduló áramütését, amely első találkozásuk alkalmával Hajnalt juttatta az eszébe. De ez az ütés egyáltalán nem volt fájdalmas, sem zavaró, inkább kielemezhetetlen vágyat ébresztett benne, s most különösképpen nem is Hajnal halkuló emlékét idézte elébe, hanem Terka rejtélyesen ködbe tűnt alakját. Szótlanul, biztatóan végigsimított a lány karján, aztán a férfiakhoz lépett. A mérnök tért magához elsőnek, kilépett az elvarázsolt körből, kezet nyújtott. — Elvégeztetett — bólintott fanyarul. — Gyorsabban megy, mint gondoltuk. Lényegében . .. — Lényegében — szakította félbe Tivadar —, elhoztam a papírokat. A szóra a másik kettő is melléje lépett. A szemükben megvillant az élet vad fénye, aztán Judit apja visszazökkent a valóságba, lehorgasztotta a fejét. — Én a családommal maradok — mondta halkan, és újra a bőrönd fölé hajolt. Erre a másik kettő szeméből is kihunyt a fény, az újságíró kis, öntudatlan lépést tett hátrafelé, két előrefor254