Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Első rész
üldögélt: megnézte az óráját, felállt, begombolta a kabátját. Határozottan vasárnap délután volt, elmúlóban. A lány elkomolyodva hallgatott. Lábúik alatt megcsikordult a kavics, amint befordultak a folyó menti, csöndes kis sétaütra. Bokájuk körül száraz falevelek sodródtak fáradt perdüléssel a szürkére mázolt vaskorláton át a víz felé. A víz lassan hömpölygött tova a borzas galagonyabokrok és illedelmesre nyírt cserjék alatt, szaga poshadt volt és fanyar, de mégis ismerős és megnyugtató. A lány megállt. A víz felé fordult. Mindkét kezével a korlátra támaszkodott. Szép, hulláimos ajka most egyenes vod t és szigorú. Percekig .nézte a vízen ringatózó -leveleket, míg belefájdult a szeme,, és a tekintete elé .könnyű pára fátyoliozódott. Akkor hirtelen megfordult, és Tivadar szemébe nézett. De nem mondta ki, amit gondolt, csak a szeme mögött bujkáltak iriadt ikis gondolatok, amelyek így lázadoztak: IÉn nem megyek tovább magával. Ez nekünk nem lehet jó. Idáig is csak azért jöttem, mert nem ismertem, és ez jobb, mintha ismerném. Bár lehet, hogy magának van igaza, hiszen maga már a hajamat is megcsókolta egyszer, és bár én nem is tudtam róla, mi már régi, meghitt ismerősök vagyunk. Talán ezért intéztem a dolgokat már tegnap este úgy, hogy ma találkozhassunk. Tudtam, hogy megért, tudtam, hogy valahol várni fog... De nagynéném (férje huszár kapitány volt még a régi világban) szokta mondogatni: Fiam, a férfi a sátán szarvát hordja magán! ... Nem tudom, mit akart ezzel mondani, mert én még nem ismertem férfiakat, bár mondják, hogy szép vagyok és kívánatos. Nem tagadom, nekem is jólesnék néha egy erős kéz simogatása, vagy egy csók a tarkóm fölé, de bevallom, félek a sátán szarvától, bár nem tudom, mit jelent ez a szó... Ezenkívül holnap hétfő lesz, és... Maga sem tudta, miért, az utolsó szavakat már hangosan mondta: — Holnap minálunk nagymosás van, és... és ilyenkor zöldségleves van ebédre és [kelkáposzta főzelék, és ... — Ne feledje a fasírozottat a kelkáposztáitól — intette a fiú komolyan, és két keze közé fogta a lány csodálkozó fejét (de a lány ajka nyitva volt, és a feje lassan fölfelé emelke23