Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

dett, mint aranyló napraforgók meleg, sugaras napon, egy búzatábla reménytelenül békés szegélyén), és míg a lány fölé haiolt, szeme, amely olyan volt most, mint ünneplő kisfiúké: szó sem volt a sátán szairváról — lassan lecsukódott. A nap ebben a pillanatban bukott alá a Jakab-palota kecses sziluettje mögött, és a folyó is hirtelen lehunyta a szemét. Bevallom, utólag bizonyos kétkedéssel olvastam Tivadar különös visszapillantásait, amihez az is hozzájárult, hogy akkoriban akadtam össze újra Szélessel, s ez is befolyásolt. (Széles jóvoltából ismerkedtem meg annak idején a Műhellyel: ő már akkcw szervezett kommunista volt, s mikor kicsöppentünk az iskolából, ő már illegalitásban élt.) Szélesnek ugyan a jelek szerint kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy velünk törődjék, de én akkor már egy másik világban éltem: az iskolából egyenesen egy fatelepre pottyantam, s mikor a gyiantaszagú deszka,rakások mögött összedugtam a fejem az asztalosokkal, és megtárgyaltuk az angol rádió legújabb híreit, azt hittem, komoly földalatti munkát végzek. Pedig csak az időt töltöttem, s ez nagy különbség. De akkor még nem láttam tisztán az összefüggéseket, s mellesleg a magam bajáért is Tivadart okoltam. Mikor hosszú hónapokkal később újra kiéleződtek az ügyek, meg is kérdeztem tőle, miért ingerelte fel olyan meggondolatlanul a tanfelügyelőt, aki aztán kirúgott minket. Elmélázott, megcsóválta a fejét, aztán újra a szivarja fölmetélésének szerttelte magát. (Akkoriban már nem tudtunk cigarettához jutni, de olykor mégis sikerült valahogy egy-két darab szivart szereznünk, azt vágtuk föl dohánynak.) — Tulajdonképpen mindegy volt — szólalt meg végre eltűnődve —, mindenképpen kirúgtak volna. Az én kis ügyem legfeljebb siettette az eseményeket. De amúgy is torkig voltam már az egésszel, meguntam nemzetiszocialista szellemben tanítani. Ha nem vagyok tekintettel Füstmacskássyra, talán meg is pofozom a tanfütyköst. (Füstmacskássy az igazgatónk volt, mellékfoglalkozására nézve hivatásos és kiérdemesült Krúdy-regényhős, innen kapta a nevét Tivadar jóvoltából.) 24