Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

A megdermedt szakasz arca elváltozott, a lábak még toprongyosan járták a helyben táncot, de a szemek már üvöltöttek és ordítottak. Kegyelemért könyörögtek ahhoz a názáreti istenhez, akit a totális háború e pompás kis őrvezetője olyan lendületesen kisajátított a maga céljaira. A levegőben pánik lógott. A hátulsó sorok egyik apró Ms embere hiába súgta előre: — Nú, hát énekeljetek, aki tudja, zágson — az első sor váratlanul, mintha parancsra tenné, abbahagyta a helyben járást, és a jobb szélen komor csengésű, mély hang harsant fel: — Ezt a nótát nem tudjuk, őrvezető úr! És nyomban rá, mintha visszhangot indító 'kiáltásra várt volna, egy másik hang süvített bele dacosan a beállott, riadt csöndbe: — Ezt a nótát nem énekeljük! ... A hadak istenének őrvezetője elfehéredett, és felemelt ököllel a közbekiáltó elé ugrott. Tivadar úgy vélte, ideje, hogy közbelépjen. — Őrvezető — kiáltott rá recsegő hangon a bosszúállás bakancsos arkangyalára —, hozzámi Az őrvezető felkapta a fejét, a hang irányába nézett, aztán rohanva vágódott elébe. — Vezesse el ezt a szakaszt a körletébe — tagolta Tivadar halkan —-, aztán azonnal fusson ide vissza! De siessen, mert várom! Miután néhány keresetlen szóval elintézte a dolgát a viszszatérő őrvezetővel, aki szemlátomást nem értette, mi baja van vele, a körletek felé vette útját. Látta, amint a barakkok előtt őgyelgő emberek egymás után ugrálnak be közeledtére a nyitott deszkákapun, hogy hírül adják érkezését a többieknek, néhány barakkban már az előírt vigyázz!-t is elkiáltották, de nem tért be sehova. Az utdlsó barakk előtt azonban megtorpant. A barakk küszöbén kreol arcú, magas, fehér ikarszalagos munkaszolgálatos állt merev vigyázzban, tisztelegett, majd előírásszerűen jelentkezett: — Zászlós úr, Szelényi László munkaszolgálatos, körzetügyeletes napos alázatosan jelentkezem. — Elhallgatott, feszült vigyázzállásban várt. 200