Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

A barakk nyitott ajtaján rothadó szalma nehéz szaga és csípős emberbűz áramlott ki, szinte rezegni látszott tőle a levegő, s Tivadarnak ezen a rezgésen át egy régi kép ködlőtt a szeme elé: a Benedek utcai ház ablakán meglebbennek a függönyök, az ablak alatt, a rossz kövezeten négy almásszürke karc9ú lábának dallamos csattogása veri föl a port, a lovak mögött elegáns zajtalansággal suhan a gumikerekű sárga hintó, a bakon kék libériás urasági kocsis. „Szelényiék mennek a prépostságba, a fehér papokhoz — dörmög fel az apja közömbös hangon a szoba mélyén. — Mióta kikeresztelkedtek, tavasztól őszig minden vasárnap kikocsiznak. A gyereknek a prépost a keresztapja. A gyerek már kétéves volt, mikor otthagyták a zsidó vallást ..." (Tivadar abban az időben gyakran szeretett volna zsidó lenni, illetve sidó, ahogyan ezt jobb körökben némi óvatos szemérmessé g g el mondani illett, ha már .mindenáron ezt a szót használták a tapintatos izraelita helyett, míg a leplezetlen zsidó csupán a Harang utca titokzatos, komor, feketébe öltözött alakjainak járt ki, akik sátoros ünnepeken ott gyülekeztek bokáiig érő kaftánjukban, széles karimájú, lapos kalapban, puha szárú fekete csizmában a régi zsinagóga előtt. Tivadar azonban olyan zsidó szeretett volna lenni, amilyenek Szelényiék voltak hajdan, hogy aztán ő is kikeresztelkedhessen, s vasárnaponként négylovas, sárga hintón roboghasson a közeli prépostság felé, talán .. . talán a bakon ülve, a büszke, libériás kocsis oldalán .. . A prépostot díszes, fehér reverendába öltözött, halk szavú, szép arcú főpapnak képzelte, aki lehajtott fejjel sétálgat a prépostság kertjének művésziesen nyesett bokrokkal szegélyezett sétányain a többi iféhér pap között, hétköznapokon arkangyalokkal társalog, vasárnap pedig kizárólag az Úristennel, no meg Szelényiékkel. ..) És most ott állt előtte dr. Szelényi László, akit annak idején a prépost tartott keresztvíz alá, ott állt bakancsban, térdnadrágban, fehér karszalagosan. Hunyorognia kellett, hogy össze tudja egyeztetni a két képet, a hajdani látomást és a jelen valóságát, s zavartan mormogott valamit. A szavak ostobán és üresen tolultak az ajkára, s a mondat, amely 201