Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

kellett, s ezért óvatosan a gyomrára szorította a kezét. Időnként hetyke, sárga félcipők nyikorogtak el a kapu rése előtt (ez leginkább vasárnap délutánokon történt, mikor a közeli Rogozsánban tánc volt és tekejáték meg még sok más egyéb); akadtak ritka léptek; hangjuk messze megelőz­te a karcsú lábakat: hosszú, ruganyos léptek voltak ezek, amelyek nyomán selyemharisnyás bokák villantak meg a kapu hasadéka előtt, s ettől elsápadt. Ilyenkor szorosabban odahúzódott a kapuhoz, és arcával a résre tapadt. így fe­küdt ott percekig, lehunyta a szemét, és hallgatta a szívé dobogását. De látott erős, szöges talpú, nehéz bakancsokat is, amelyek súlyosan dobogtak a kövezeten (ritkán a jár­dán), és ilyenkor hosszan elgondolkozott. Előfordultak azonban a kapu alatti hasaiások történetében zavarba ejtő esetek is. Egyszer például mezítlábas léptek nyomát figyelte a porban. De a kapu előtt a léptek várat­lanul ilelassúdtak, megálltak. A kapu egyszerre .idegentest könnyű terhétől roppant meg, majd egy maszatos kéz és egy borzas fej jelent meg a hasadék előtt. A gyermek Her­nádi Tivadar megrettenve nézett a kíváncsi, barna szempár­ba, és szeretett volna elfutni. Egyszer viszont egy kutya nyalta orron ebben a helyzetben, és ő elcsodálkozott azon, milyen hűvös a ikutya nyelve. Ezen a délutánon később több ízben megmosta az arcát (szappannal is), és utána a tükör elé állt. Máskor nehéz söröskocsik dübörögtek végig a rossz kö­vezeten. Hatalmas, bozontos sörényű, barna lovak hordták szét minden irányba a szomszédos gyár habzó sörét (de azon az utolsó őszön már tehergépkocsik szállították a sört, amely nem is volt többé olyan habos: híg és keserű hadisör volt). Szemlélődéséből délutánonként pontban fél ötkor a sör­gyár éles szirénahangja riasztotta fel: ilyenkor felugrott, és percekig együtt visított a gyári kürt süvítésével. Fiatal, fejletlen gyerekhangja olykor belemetszett az egyenletes búgásba, majd alatta és fölötte botorkált, míg ismét ráta­lált a hangra. A két hang át- meg átfonta egymást, mint hosszú, éles fonalak; fütyülve kergetőztek a langyos leve­W

Next

/
Oldalképek
Tartalom