Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

ben történt. A nemzet érdekében. A parasztokéban. Az elsőt a tulajdon kezével húzta fel. A tiszti különítmény tagjai, elké­nyeztetett, finnyás úrifiúk, borzongva húzódtak el tő­le, némelyiknek le lehetett olvasni az arcáról az undort. Gyáva puhányok. .Nagy hangon kimondani a halálos ítéletet, hetykén beledurrantani a fal felé fordított parasztokba, karddal meg rohamkéssel böllérkedni, azt igen. De egy szabályszerű halálos ítéletet végrehajtani, ahhoz úrifiúk voltak. Valami félkegyelmű cigánylegényt ke­rítettek a faluból, halomnyi bankót nyomtak a kezébe, de a a cigánynak az utolsó pillanatban felfordult a gyomra, hányni kezdett. Az ember meg csak állt ott a fa alatt, a kö­téllel a nyakán, a hátrakötött kezével nekitámaszkodva a fa derekának, sötéten, akár a háta mögött kirajzolódott távoli hegyek. Imponált neki ez az ember; ha előbb kerül a keze alá, re­mek katonát farag belőle. Csakhogy akkor már késő volt, túlságosan magába szívta a bolsevista mételyt. Kár volt ér­te. De a kép züllesztő volt: a megzavarodott tiszti különít­mény, a falu felől áradó, rettegő némaság, a felszántatlan földek felől hullámzó tavaszi illatok, az ember a fa alatt és az árokparton okádó cigány. Megelégelte; a tiszti különít­mény felé fordult, vigyázzt vezényelt. Aztán leoldotta a kardját, és a fához lépett. Megmarkolta a kötelet, két kéz­zel, és egyet rántott rajta. Félt, hogy letörik a gally, gyor­san meghurkolta a kötelet. Aztán előkapta a pisztolyát. Négyszer kellett lőnie, a test erősen rángatózott, és neki fölfelé kellett céloznia. Huszonkét éves volt akkor, hadnagy. Négy nap múlva leváltották, elvették tőle a tiszti különít­ményt, áttették a rohamcsendőrökhöz. Nem bánta. Nincs visszataszítóbb féreg, mint az olyan férfi, aki nem tudja, mit akar. Ö mindig pontosan tudta. Akkor is, mikor be­lépett a pártba. Nem bánta a karrierjét. Nem léptették elő. Nem baj. ö már a visszacsatoláskor tudta, hogy a Szent István-i gondolat megbukott. A romantikus ködevések ideje lejárt. Az erőt és a valóságot a nemzetiszociailizmus jelen­ti. Rögvalóság, jutott eszébe önkéntelenül. Kedvetlenül elhessegette ezt a gondolatot. Hát igen, a frazeológia nem 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom