Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

a legszerencsésebb. Szálasi szereti az ilyen nyelvi pózokat, de ez nem határoz. Szálasi maga is pózol, de ez sem határoz: az emberek szeretik a pózokat, felvillanyozza őket. Szálasira szükség van, a kormányzó már teljesen elvesztette a talajt a lába alól. Gennyes liberálisokkal veszi körül magát, országgyarapítót játszik, még egyre a fővezéri álomban ringatózik. Mikor Szegeden melléje állt, még azt hitte, való'ban az. De ma már nem az. Kísértetlátó öregember. Nem csoda: egyidős az apjával. És az apja is folyton kísérteteket lát: Ha belépsz a nyilasokhoz, nem vagy a fiam többé, mondta neki aznap, mikor elhatározta, hogy belép a pártba. Nem válaszolt, náluk túlságosan erős volt a beléjük nevelt tisztelet a szüleik iránt. Eszébe jutott, mikor az apja egy szál ruhában menekült haza Fiúméból, ahol miniszteri tanácsos volt. A bátyját a megszállott Erdélyből kergették haza a nyakán egy asszonnyal meg egy kétéves kisfiúval. Négy évig .nyomorogtak, ő támogatta az egész családot a tiszti fizetéséből. Miattuk nem nősült meg. Az apját elejtették, mert megrögzött monarchista volt, az új beosztásában lakbérre sem volt elég a keresete. A bátyja három évig volt állás nélkül. De ez most mind mellékes volt, egy szóval sem hánytorgatta fel. összecsomagolt, és még aznap elköltözött otthonról. Kísértetlátó öregemberek. Mikor áthelyezték ide, az anyja felszökött hozzá elbúcsúzni. Azt hitte, békülni jött, de az anyja ismerte a könyörtelen erélyét és az elveit, egészen másért jött. Légy jó hozzájuk, zokogta a fülébe, szeresd őket. Tudod, hogy ott születtem, ne bántsd őket! Annyi mindent mesélnek mostanában, hogy túlságosan keményen bántok a visszacsatolt Felvidékkel. Te légy jó hozzájuk, ne felejtsd el, hogy az anyád szülővárosába mégy! Az anyja szülővárosa! Kommunista banda. Itt mindenki összejátszik, magyarok, szlovákok, zsidók. Csőcselék. Ötödik éve tisztogatnak köztük, és még mindig nem volt elég. Kopogtak. Rosszallóan nézett az ajtó felé, várt. Nyurga, egészen fiatal hadnagy lépett be, a küszöbön elegánsan összecsattantotta a bokáját, jelentkezett: — Százados úr, alázatosan ... 166