Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

rek közömbös arccal jártak-keltek az utcán, siettek a dolgukra, megálltak a kirakatok előtt, betértek az üzletekbe, megfordultak a nők után, futva üdvözölték egymást, vagy arcukon széles mosollyal, ráérősen megálltak, és látni lehetett, amint aggódva, fölényesen, begyulladtan vagy hősködve, titkolózva vagy hencegve megtárgyalták a legújabb híreket. De vele senki sem törődött. Ügy látszik, mégis tévedtem, állt fel a padról megkönynyebbülten, és elhatározta, hogy a Szerencsepatkó felé nem megy többé, ezzel szemben haladéktalanul felkeresi hajdani öreg igazgatóját, és szippant egy kis iskolaszagot. Füstmacskássy azonban nem volt az iskolában, egészségügyi szabadságra utazott vidékre, mert miként a többiek bizalmasan megsúgták, Füstmacskássy Szigorú úr, a kérlelhetetlen jellemű tanfelügyelő erélyes közbenjárása folytán valóban nyugdíjazás elé nézett. így hát csak mérsékelten szippantott az iskolaszagból, ehelyett betért egy kávéházba és egy szomorú, szaharinos fekete mellett levelet írt Füstmacskássynak. ... Nem vagyok borongós hangulatban — írta —, de mégsem értem, miért olyan guruló kő az ember. Egy hete vagyok itthon, és még mindig nem találom a helyemet. Reggelenként sorvadozó szívvel számlálgatom a napokat, menynyi időm van még, hogy belesuvadjak a régi bőrömbe. Csakhogy mire ez megtörténik, agyban és lélekben már újra ott görnyedek az ukrajnai fekete földek felett, valótlanul és gyökértelenül, mint talpak alatt sodródó falevél. Mint egy röhögni való díszletkatona. Azt hiszem, ott a hiba, hogy mi ebben a totális disznóságban megfellebbezhetetlenül háborúra vagyunk ítélve, és az ítéletet nem vonták vissza, csak felfüggesztették. Ez a néhány napi haladék pedig nagyon kevés ahhoz, hogy érdemes legyen újra megtanulnom két lábon járni, ahhoz viszont túl sok, hogy észre ne vegyem magam körül a porcelán tányérokat, a függönyös ablakot, a fürdőszobát és Arany János összes műveit. No meg az asszonyi illatokat. Ne vakkants, vén rosszcsont, konok nevelőapám a serdületlen nebulók és 155