Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

Most már pontosan tudta, hogy baj van. Egy futó pillan­tással felmérte a sörfoltos bádoglapot, a sárgaréz csap szá­ja körül sétáló nagy, fekete legyet, a hátsó helyiség előtt lógó piszkos, szürke függönyt, egy rosszul összevarrt fes­lést az asszony rikító kék blúzán. Még azt is látta, hogy a ceruza hegye várakozóan feszül neki a számolócédulának, aztán legyintett: — Mineik? Úgysem ismer. -De azért visszajövök. Délután négykor? — Négykor. Legyen szerencsénk, Piriké nagyon fog örül­ni — dobta el az asszony mosolyogva a ceruzát, és Tivadar tudta, hogy ezt a játszmát elveszítette. Fizetett, és kilépett az ajtón. A járda szélén hanyagul megállt, rágyújtott. A sze­me sarkából látta, hogy odabent lebben a függöny, aztán egy forradásos állú férfi suhan át a szobán. Eleget látott és eleget tudott. Hanyag testtartással át­vágott az úttesten, és kiballagott a Fő utcára. Tudni akarta, követik-e. Percekig ácsorgott különböző kirakatok előtt, aztán betért a színház előtti kiskertbe, letelepedett egy el­hagyatott lócára. Mozdulatlan arccal, a szeme sarkából fi­gyelte a járókelőket, míg tekintete meg nem akadt egy mé­lyen behúzott sapka alól fürkésző szempáron és egy for­radásos állon. A Szerencsepatkó gyanús idegenje ott ácsor­gott az ut'ca sarkán, látszólag a nőket nézegette, időnként azonban lapos pillantásokat vetett feléje. Behúztak a csőbe, állapította meg fanyar dühvel, és azoin kezdett tűnődni, hogyan rázza le a besúgót. Mert hogy az volt, afelől már szemernyi kétsége sem akadt. Habozva, ug­rásra készen pillantott a közeli bérautóállomás felé, de az­tán elvetette a gondolatot. A bérautók száma leolvasható. Pattanó idegekkel mérlegelte az eshetőségeket, átjáróházak kapuit kezdte szemügyre venni, már-már felállt, hogy meg­próbáljon nekivágni menekülése útjának, mikor meglepet­ten vette észre, hogy a forradásos állú eldobja a cigerettá­ját, hosszú léptekkel a villamosmegálló felé tart, és ügyet sem vetve többé rá, felszáll a legelső villamosra. Nem értette a dolgot. Gyanakodva nézett körül, a forradá­sos állú társát kereste a sétálók forgatagában, de az embe­154

Next

/
Oldalképek
Tartalom