Jarnó József: Magyar miniatürök

A honvédőrnagy

van a helyem! — Hát igy is jól van, — morogta kurtán az öregúr. Lovaglópálcájával nagyokat csapott a csizmája szárára, aztán otthagyta a fiatalembert. Bement a sátrába, lefeküdt s néhány perc múlva már mélyen aludt. * A honvédőmag3^ még csavargott egy darabig a sátrak közölt. Egyenruhája előtt néha vigyázzba vágta magát egy-egy őrtálló katona. Ilyenkor szórakozottan szalutált. Az egét nézte. Visszagondolt egy márciusi napra ami szép volt, nagyon szép — s egy csomó másik napra, melyek mind sokkalsokkal kevésbé voltak csak szépek... A tábornok keserű szavai még a fülében zsongtak: mindegy, én már megszoktam a verekedést.. — Talán csakugyan mindegy is... De talán, ha a fegyverek győznek, győzhet még egyszer a március is... Valahol eldörrent egy puskalövés. Az őrszemek felfigyeltek s megmarkolták a kezükben tartott puskát. A honvédőrnagy káromkodott egyet, aztán bement a sálrába s lefeküdt ő is aludni. * A kritikus fülledt levegőjű szobában dolgozott, melyet csak rosszul világitott meg egy füstölgő petróleumlámpa. Verskötet hevert előtte, melynek cimlapjára nagy, nehézkes betűkkel szedette ki a cimet a budai nyomdász: »Petőfi Sándor költeményei«. A kri108