Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

Janics Kálmán FENYEGETÉSEK SODRÁBAN A valóság írásbeli rögzítés nélkül emberemlékezet óta feledésre volt ítélve, ezt a folyamatot egyes hatalmi rendszerek céltudatosan támogat­ták és elősegítették. A második világháború befejezése óta már a harma­dik nemzedék tekinthető sorsunk hordozójának, így ma is elkerülhetet­len, hogy az emlékeket - akkor s, ha személyek vagy csoportok számára kellemetlenek - mindig újból összegezzük. Hallhatunk itt-ott kitelepíté­sekről, deportálásokról, lakosságcserékről, a történelem eseményeit azonban a tudás és szakszerűség nyelvén kell rögzíteni, ez napjainkban is lényeges követelmény maradt, mert hazai történetírásunk felresikló magyarázkodásaival évek óta ködösíti a tisztánlátást. Egyesek úgy gon­dolják, hogy a kellemetlen emlékanyagot a történelemből ki lehet húzni, ha ezzel egy időbn fokozzuk a támadó hangvételt. Magyar részről vi­szont az elmúlt fél évszázadban bizonyíthatóan túltengett a legyőzöttség állapotában kitermelődött önbíráskodás. Feladatunk a háború utáni évek döbbenetes eseményeinek megisme­rése, a jelenségek magyarázata, a mozgató háttér pontos feltárása. Mert létezett nemzetközi és hazai jogforrás, de minden jogot semmibe vevő durva erőszak is: vagyonelkobzás, deportálás. Az önkéntes elvándorlás más államok területére csak egyedi és szórványos jelenség volt. Magyar vonatkozásban már 1945 nyarán jogi zűrzavar keletkezett, amikor a potsdami konferencia nem hagyta jóvá a magyar kisebbségnek a néme­tek elleni akció mintájára megvalósítható elűzését. A további csehszlová­kiai távlatok a magyarok elleni fellépés lehetőségeiről áttekinthetetlen­né vált, mivel a durva hatalmi elűzés lehetősége megszűnt, maradt a la­kosságcsere szorgalmazása, egyoldalú joggal, szlovák részről az önkén­tes vállalkozás lehetőségével, a magyarokkal szemben viszont ugyan­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom