Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Gunda Klára: (Krónika-töredék)

A mi lakáskörülményeink nagyon rosszak voltak. A kitelepített német (egy özvegyasszony házát kaptuk) portáján egy nagyon szép, modern istálló volt, de a lakóház régi, vályogból készült parasztház volt, a szobákban nem volt padló, csak döngölt föld, a konyha ki volt kövezve. Ruhásszekrényeinkben, amelyek a faltól 1 m-re voltak elhelyezve, minden ruhanemű megpenészedett. A kútvíz egészségre káros elemeket tartalmazott, mert családunk minden tagja erős hasmenést, bélhurutot kapott. A kijelölt földek dombos vidéken voltak, és az igavonó lovaink nem voltak hozzászokva az ilyen helyeken mozogni. Nagyon nehéz volt a paraszti munka apánk és minden családtagunk részére. Elhatároztuk, hogy itt nem maradunk. Államköltségen egyszer változtathattunk helyet. Be is adtuk Kaposvárra a földhivatalhoz a kérelmet, azzal az indokkal, hogy bennünket városból falura telepítettek, és nagyon rossz életkörülmények közé. Elkezdődött a kálvária. Hogy szüleimen segítsek, Budapestre utaztam, a Telepítésügyi Hivatalban kérvényeztem, hogy adjanak nekünk másik helyet. Az ügyet dr. Klinda telepítésügyi előadó intézte (a kérvény száma L64796/1948). Innen Székesfehérvárra irányítottak. Oda szintén adtam be kérvényt 12657/1948 szám alatt. A Székesfehérvári Földhivatalban dolgozott Győri Dezső volt komáromi hivatalnok, aki édesapámat jól ismerte. így ő mondta, hogy Fejér megyében egyedül Mór környékén van hely, de nem ajánlotta, hogy oda menjünk, mert az itt maradt németek nagyon haragszanak a betelepített „Beneš-huszárokra" - így neveztek bennünket Magyarországon. Mivel más lehetőség nem volt, így Száron (Fejér megye) kaptunk házat a Fő u. 224 sz. alatt. Ez mégiscsak a vasúti fővonalon van, Komáromhoz, Budapesthez közel. Meg édesapám mindig reménykedve azt mondogatta, hogy egyszer még visszajöhetünk, és mégis jobb érzés, ha közelebb vagyunk Komáromhoz és a Dunához. Ez az igazságtalanság - a kiüldözés az őshazából nagyon fájt neki. Még egyszer bevagoníroztunk 1948 augusztusában minden ingóságot. Mivel nem tudtunk elkészülni arra az időre, amikorra a teherszerelvény időzítve volt, ezért a fekbért nekünk kellett kifizetni (800,- Ft-ot). Száron van személyi fel-le szálló vasúti megállóhely, de 75