Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Gunda Klára: (Krónika-töredék)

a teherrakodó pálya Szárligetről történt, ami 6 km-re volt a községtől. Ezen a kirakodóhelyen nem sok hiányzott, hogy életemmel fizessek a kitelepítésért. Az történt ugyanis, hogy a sínpálya lejtett, a vagonok nem voltak jól befékezve, és mozgásba indultak. Én éppen felkapaszkodtam valamiért rakodás közben, de megcsúsztam, elvesztettem az egyensúlyomat, ha édesapám nem figyel rám, a vagon alá esem és kettévág a kerék. De őneki - erős, izmos ember volt - estemben sikerült a karomat elkapnia, és egy nagyot rántott rajtam - vissza a vagonba. Sokáig fájt is a karom, de életben maradtam, megmentett az apám. Száron megkaptuk a 10 hold földet (nekünk annyi földünk volt a komáromi határban), de ott nagyon rossz minőségű szántók voltak, köves talaj és sok más negatív körülmény. Apám nem volt hajlandó belépni a termelőszövetkezetbe, ezért nagyon sok zaklatást kellett eltűrnie. Még a vetőmagot is elvitték beszolgáltatás címén, már jóformán nem volt mit enni. Ilyen kényszerhatás alatt lemondott a földekről, és elment Tatabányára (ott voltak ismerősök), ahol a Szénbányászati Vállalatnál dolgozott mint külszíni betanított munkás a mázsáknál 1969. szeptember 30-ig. Tehát 73 éves koráig dolgozott! Tovább is bírta volna, de már biztonsági okokból, idős korára való tekintettel, nem alkalmazhatták. így édesapám 1955 szeptemberétől 1965 szeptemberéig 10 évet ledolgozott. Csupán ezek után a ledolgozott évek után kapott kevés nyugdíjat 1976. december 9-én bekövetkezett haláláig. Édesapám agyvérzés következtében halt meg 80 éves korában. Amikor bevitték Tatabányán a kórházba, betegen is csak azt ismételgette: „Vigyetek, vigyetek haza!" A temetésére szülei, testvérei sírjáról a komáromi református temetőből vittem egy virágcserépnyi földet, és a temetés alkalmából a koporsójára hintettem. A temetési szertartást végző református lelkipásztor ugyan figyelmeztetett, hogy a végtisztességtétel ilyen megnyilvánulását Magyarországon nagyon elmarasztalják - ő is félt, hogy nem jelenti-e fel valaki ezt a dolgot, de nem történt semmi ilyen. Csak egy komáromi szekeres gazda koporsójára hullott egy maréknyi az ősei földjéből. Édesanyám apánk elhalálozása után 5000,- Ft-os nyugdíjból élt a húgomékkal egy háztartásban. Meghalt 1991. június 16-án. 76