Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Gunda Klára: (Krónika-töredék)

magyar kincstár használja ezeket a földeket. Most a kárpótlási eljárásnál nem ismerték el az igényüket az édesapánk után. Itt is egy élet szorgalmas munkája elfecsérlődött. Édesapánk, miután nem volt hajlandó ősei magyar nemzetiségét megtagadni - reszlovakizálni, behívatták a kitelepítési bizottság elé, ahol tudomására adták: családunk vagy Csehországba - a kitelepített szudétanémetek helyére - lesz kitelepítve, vagy pedig Magyarországra. Ebben az esetben megadják a „fehér lapot", ami azt jelentette, hogy a vagyonunkért az itt hagyott arányában mindent megkapunk! De nem így történt. Nem volt mit tenni, a két szomorú lehetőség közül inkább a Magyarországra való kitelepítést választottuk. Mint felvidékieket bennünket akkor Magyarország befogadott, külön kormánybiztos is volt a menekültügyeknek, és azok jelölték ki, hogy a Csehszlovákiából érkezők hova menjenek. Ott aztán megkapták a kitelepített németek házát és földjét. így történt, hogy Komáromból 1948. június 11-én a Ma 313 sz. szerelvénnyel L es. V. sz. cikk. Sorsz. 19322, AB-11-3-15 - ez volt a „fehér lapon" a megjelölésünk - 7 vagon ingósággal Csehszlovákiából ki lettünk telepítve. A vagonok Budapesten a Rákos rendező-pályaudvaron lettek szétosztva. Mivel mi nem akartunk Békéscsabára menni, a Dunántúlra irányítottak bennünket. A szerelvény Dombóváron megállt - ott történt az elosztás. Édesapánkat behívták a bizottság elé, és megkérdezték, hogy hova szeretne menni. Ajánlották, hogy van lehetőség szép házat kapni (a kitelepített németek után), de 30-35 km-re van a vasútállomás vagy község! Nekünk városiaknak ez a tény elképzelhetetlen volt. Húgom ugyanis fogtechnikus-tanuló volt, öcsém még iskolaköteles, középiskolás, én magam kereskedelmi iskolába jártam, amit a háború miatt nem fejezhettem be, nem volt érettségim. így a rosszabb minőségű házat választottuk, de vasútállomása volt a falunak. Kaposvárhoz 7 km-re, Kaposhomokon a 29 sz. házba lettünk betelepítve 1948. június 13-án. Velünk együtt még egy idősebb, gyermektelen család Komáromból (Halász nevezetűek) kapott ott házat. Ők ki sem csomagolták a holmijaikat, mert ahogy lehetőségük nyílt rá, találtak Pécs környékén maguknak jobb helyet, és oda költöztek. 74