Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

val újra Csehszlovákiához csatoltak bennünket, és ez lett a vesz­tünk: az akkori csehszlovák kormány az itt élő magyarságot „kol­lektív bűnösnek", illetve háborús bűnösnek nyilvánította. Honta­lanok lettünk otthonunkban, szülőföldünkön, nem tartoztunk se­hová és senkihez, s ezért vállalnunk kellett az üldöztetést és a meg­hurcoltatások következményeit. Többen, fogalmam sincs, hogy hányan, vallották magukat szlováknak, mert kényszerítették az itt lévő magyarságot a reszlovakizálásra, ezért fogyatkoztunk meg és zsugorodott össze létszámunk abban az időben.(...) Családunk is a kitelepítettek megalázó kenyerét volt kénytelen fogyasztani. Tizenkilenc éves voltam ekkor, és mindenre emlék­szem. Egyes adatok szerint kb. 90 ezer magyart hurcoltak ki Cseh­ország földjére „önkéntes mezőgazdasági munkára". Ebből még ma is kb. 23 ezer él ott, akik talán a jobb megélhetés reményében maradtak távol szülőföldjüktől. (...) Szülőfalumból, Deresk községből tudomásom szerint vagy 40 család lett földönfutóvá a Kassai Kormányprogram határozata alap­ján, melynek egyik eszmei szerzője Gustáv Husák volt, aki a szocia­lizmus felvirágoztatásában ért el kimagasló eredményeket (akkor így jellemezték), de betetőzni már nem volt ereje, illetve pénze sem, így 1989-ben lesöpörték a trónjáról. Tehát ez az ember volt a kitelepítési kormánybiztos, a kitelepítés teljhatalmú végrehajtója, s később ezt az embert kellett tapsolni, parancsait vakon követni. Falunkból, valamint a környező településekről Csehország volt az úticél. De egy ilyen, a városoktól távol eső kis faluba lassan ér­tek el a hírek, különösen abban az időben, amikor még autóbusz sem közlekedett rendszeresen arrafelé, s rádió is csak kettő volt a faluban. Különben is a falusi parasztember nem sokat törődött az érkező hírekkel, mert volt mit helyrehoznia szétrombolt és kifosz­tott portáján. A frontvonal is pontosan két hétig állott a falu alsó végén. A németek erősen tartották a frontot, mintha valami fontos létesítmény vagy objektum lett volna ott. Végül is a kétheti kisebb­nagyobb csatározásoknak a 75 perces katyusatűz vetett véget. Mindenki azt gondolta, eljött a világ vége. Azt azonban senki sem gondolta, hogy hamarosan egy újabb szenvedés közeleg a békésen munkálkodó emberekre. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom