Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

V. „…Számon tartja Ő, Isten nem felejt…" - A látók titka

att érzett fölháborodás-lázadás lávakitöréseivel a szívünkben olvastuk végig a pályázatunkra beküldött anyagokat (a prózai visszaemlékezéseket, a verseket - „poétanép" vagyunk! a fájdalom versben jajongja ki magát belőlünk!! -, a hűvös-rideg, de megrázó dokumentumokat) - függetlenül attól, hogy díjazásban részesültek-e vagy sem. E tényfeltáró, a múltat bevallásra késztető pályázatot, amely a történelmi igazmondás jegyében fogant, hasonlíthatnánk elvégre - ha szabad ilyen tragikus ügyben egy profán hasonlattal élnem - akár az olimpiai játékokhoz is, melyeken - mint a szállóige mondja - nem is annyira a győzelem, hanem inkább a részvétel (a nagy eseményt az egyéni színekkel gazdagító részvétel) a fontos igazán. Függetlenül attól, hogy ki részesült jutalomban, és hogy ki nem: a maga módján, a maga tapasztalatai, sorspróbálkozásai alapján, tanúságvalló részvételével valamennyi pályázónk hozzájárult ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság négy évtizeden át tudatosan megcsonkított múltismerete, önismerete az egyéni vélemények pecsétjével hitelesített történelmi tényekkel gazdagodjék, s hogy azt a fehér foltot, amely közösségünk önszemléletében a korábbi rendszer négy évtizedes rendszeresmódszeres agymosásának következtében szigorú (megtorlásokat is maga után vonó!) „tabu"-nak számított, eltüntessük végre emlékezetünk erőszakkal át- és átrajzolt térképéről, s hogy a szenvedésekkel terhes múlt embert-nemzet(iség)et próbáló sorscsapásai után fölemelt fejjel, a Sütő András-i „sajátosság méltóságáénak a jegyében próbáljunk nézni a jövőbe - elképzelt, óhajtott, áhított, várva-várt nyugalmasabb nagycsaládi jövőnkbe... „A nemzet: közös ihlet" - testálta reánk a nagy igazságot József Attila. De hát micsoda akkor e fura: a Józan Ész, az Emberi Belátás, a Nemzeti Együvé tartozás Eszméjét Megcsúfoló Politikai Imperializmus ellenében is létező - lélegző, küszködő, szenvedő, kapaszkodó e századi „képződmény" - a nemzetiség?! - „Közös ihlet" - pályázatunk tanúskodik erről - a nemzettől elszakított nagycsalád: a nemzetiség is. Itt és most: a Csallóköztől a Bodrogközig, 1994/95 fordulóján: immáron - 1918-tól számítva - nem kevesebb, mint hetvenhét évnyi kisebbségi lét keserves tapasztalatával a szívében, az agyában, a zsigereiben, az ösztöneiben, önvédelmi - magát s az utódait a jövőnek menteni igyekvő - reflexeiben. S e „közös iTi/ef'-nek 180