Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

V. „…Számon tartja Ő, Isten nem felejt…" - A látók titka

A LÁTÓK TITKA „Emlékezzél a múlt időre. Ismerjed a jelenvalót; S értvén az újat és az ót, Vigyázz, figyelmezz a jövőre!" (Batsányi J.: A Látók Titka) Tisztelt Pályázók! A Bibliotheca Hungarica Alapítvány Kuratóriumának elnökeként a legnagyobb elismerés - mondhatnám azt is: a nagycsaládi hála hangján fejezem ki őszinte, sokszor a meghatódottság jegyében fogant köszönetemet valamennyiüknek, akik részt vettek alapítványunk - e nehéz vajúdások közepette születőfélben levő új magyar tudományos intézmény - „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék" című pályázatán, amely a kisebbségi sorsba sodort szlovákiai magyar nemzetrész 1945-1947 közötti történelmének kegyetlen sorscsapásait, megpróbáltatásait, keserű megaláztatásait volt hivatott fölidézni - tanulságul a mának, tanulságul a holnapoknak: „Emlékezzél a múlt időre. (...)/ Vigyázz, figyelmezz a jövőre!" Vigyázz, figyelmezz a jövőnkre! Kisebbségi sorsba kényszerített, szlovákiai magyar jövőnkre! Mert az élet - az Életünk - itt, e sokat szenvedett Duna-tájon: „él és élni akar". Elvégre: „Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak rajta / véres s ostoba feneségek..." Amelyek pedig átvádoltak rajtunk - véresen, ostobán, feneképpen. Nem szégyelljük bevallani: a kötelező bírálói hűvös-józan racionalizmus mellett is gyakran meghatódottan-elérzékenyülten, könnybe lábadó szemmel, vagy éppen ellenkezőleg: fogcsikorgató-káromkodó indulatkitörések kíséretében, az elemi igazság meggyalázása mi179