Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos A MÚLT EMLÉKEI Szétszórtan élő magyar testvérek, A jövőtől soha ne féljetek. Voltunk már sokat nagy veszélyben, Mégis megmaradtunk épségben. Két háborút is végigszenvedtünk, De soha kétségbe nem estünk. Az utóbbi soká dúlt csendes kis falunknál, Sokat szenvedtünk itt, a Garam folyónál. A halálmadarak szálltak fejünk felett, És így a pincékbe' töltöttük a telet. Süvített a gránát, robbant az akna, Mindenki a kezét imára kulcsolta. Ennyi sok szenvedés és veszély között Még hozzá az ellenség is üldözött. De azért még akkor sem estünk kétségbe, Mert bíztunk Isten segítségébe. De most ettől sokkal kevesebb a bajunk, Bárhol is, de nyugodtabban alszunk. Gondoljunk hát vissza a rosszabb napokra, És így meg leszünk sorsunkba' nyugodva. 1948 159