Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Csenky Lajos ÜZENET A DRÁVA MELLŐL! (Részlet) Felettünk a Dráva felől déli szél lengedez, És halkan kérdi tőlünk, hogy haza mit üzensz. Magyar testvér!! a Magyarnak a Garam-vidékre, Az otthon hagyott szép otthonod szülőföldjére. Azt üzenjük, kedves szellő: Vidd el messzi tájra, Amit neked mondunk, a Kis-Alföld tájára. A szép Garam mellé, a mi otthonunkba, Add át nekik ottan a mi kis falunkba': A Magyarok Istene nem hagyja el népét, Visszaadja néki az elhagyott földjét. Próba ez mirajtunk, és egyszer csak: vége, Visszamegyünk egyszer a szép Garam-vidékre. Barcs, 1948.1. 19. Adatközlőnk: Szobiné Kerekes Eszter (Búcs). Csenky Lajosról további közleményeinkben részletesen tájékoztatja majd olvasóinkat. Itt, Csenky e legkorábbi keltezésű verse kapcsán mi annyit jegyzünk meg, hogy a kitelepítettek 1947. november 27-én búcsúztak el zselízi testvéreiktől, a református gyülekezet tagjaitól; búcsúbeszédet értük - felettük? - dr. Agyagács Sándor lelkész mondott. Az ugyanazon a napon megtartott presbiteri gyűlésen Csenky Lajos mint egyházi gondnok beszámolt a reá bízott feladatokról; majd pedig a testület egy búcsúlevelet fogalmazott meg, amelyet a lelkész és a presbitériumi tagok aláírásukkal ellátva adtak át egymásnak. A búcsúzást követően a Csenky famíliára embert próbáló, gyötrelmes utazás várt: 1947. december 9-étől 18-áig tartott az út Zselízről Barcsra, miközben a kitelepítettek csak annyit tudtak, hogy Magyarországra viszik őket, de hogy hová, arról sejtelmük sem volt. 1948 első napján men160