Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Ki küldte őket, azt ne kérdezd, Üzend vissza azt, hogy: megyek. Visszavár minden, visszavárnak, De fájóbban az én szivem: Gyere te vissza, visszavárlak, Jöjj nekem vissza, kedvesem. Majd csak elmúl lassan a vihar, Honunkra újra ráragyog a nap, Jöjj vissza te is, éltem napja, Hozzám, ki híven visszavárlak. És ha megérted szívem énekét, Könnyes szemekkel írott röpke dalt, Poétádnak hozd meg örömét, Hozd vissza szemed sugarát. Jöjj vissza, ha tovább nem bírod Idegenben, a honvágy elragad Szülőföldedre, ahol bölcsőd ringott, Hozd mosolyod s boldogságomat. „1947 tavaszán írtam ezt a verset. (...) Egy ismeretlen lányhoz írtam, akit ugyancsak elsodort a deportálás vihara. Mégis ismerősnek éreztem, sőt visszavártam " (t. i. a költemény ihletőjét - az összeállító). 141