Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos EMLÉKEZÉS Felsütött a tavaszi nap az égen, Nincs benne oly örömünk, mint régen, Mert sokat gondolunk mi azokra, Arra a szenvedő téli vándorokra. A vándormadarak, ha ősszel elmentek, A kellemes tavasszal újra visszajöttek. De a télnek vándorai ott töltik a tavaszt, Könnyező szemmel küldik a panaszt. Kedves testvéreim, ki e pár sort olvassa, Emlékezzen meg róluk csak úgy gondolatba, Mert másképp úgysem segíthetünk, Pedig fáj, hogy nem lehetnek velünk. Ott is felsüt a tavaszi nap melegével, De a vándor borúsnak látja könnyező szemmel, Egy pillanatra elfogja a hazai vágya, De magához tér, mert sok a munkája. Megtörve, gondokkal van tele mindenki, Ne gondoljuk, hogy az talán semmi, Mikor szülőföldjét valaki otthagyja, Nem nyugszik az bele úgy máról holnapra. 1947. év 142